Vízügyi Közlemények, 1903 (19. füzet)

19. füzet

234 homokzátonyok létesülnek, melyek csöndes, a tengerrel alig, vagy éppen nem közlekedő tavakat zárnak közre. E tavakat aztán a vízfolyások, melyek beleszakadnak, többé-kevésbbé föliszapolják. Azonban a Rhöne-on kívül a többi folyók is közreműködnek a tengerparti tavak létesítésében. Pl. az Aude 15,000 h. nagyságú új földet létesített egy természetes öbölben, mely a Clape-hegység körül van. E hegység tehát az Aude-folyó deltájának közepén fekszik. A mocsaras területeket két kategóriába lehet sorozni; a magasabban fekvők, melyeknek hossz- és keresztirányú esésük van, melyet a lecsapolásra föl lehet használni; a mélyen fekvők, melyeknek nincs kihasználható esésük, s melyeknél mesterséges vízemelésröl kell gondoskodni. A magasabban fekvő mocsarak a folyók torkolata mellett tekintélyes hosszaságban létesülnek és rendesen sok mellékfolyó beszakadása következtében lassan föliszapolódnak; e mocsaraknak esése van a föfolyó irányában és a partoktól kiindulólag keresztirányban. Ily helyeken két mód szerint szokták a lecsapolást végrehajtani ; lesülyesztik a mocsár víznivóját lecsapolóárkok segélyével és fölemelik a terrén nívóját iszapolás útján. A lecsapolóárkok csak akkor vezethetők be sikerrel a a föfolyóba, ha ennek nincsenek hosszantartó nagyvizei, melyek visszaduzzaszthatják a vizet a mocsárra. Lecsapolókul nem szolgálhatnak a kolmáczió csatornái, mert az iszapos víz e csatornák partjait hamar fölmagasítja s így a belső vizek aztán rajta nem távozhatnak el. Iszapoló csatornákul egészen külön árkokat kell készíteni, vagy meglévő folyamágakat fölhasználni, melyek a terrén magaslatain húzódjanak, mindinkább szükúlö szelvénynyel. E csatornákra merőlegesen a mellék-osztócsatornák vonulnak. A lecsapolóárkok a terrén legmélyebb vonalában, mindinkább növekedő szelvénynyel készüljenek a tengerig s beléjük aztán keresztirányban a melléklecsapolók szakadjanak. Ily módon váltogatva elhelyezett lecsapoló és iszapoló csatornarendszerrel igen szép eredményeket lehet elérni. Duponchel több példát hoz föl arra, hogy ugyanazon csatorna nem szolgálhat kolmáczió- és lecsapolócsatornául is és az Aude deltájának megjavítására részletesebben kiterjeszkedik. A mélyen fekvő mocsarakat csak polder-rendszerú lecsapolással lehet termővé tenni. A töltéssel körülkerített mocsárról a vizet le kell szivattyúzni s azután a víz nívóját még a talaj szine alá kell még siilyeszteni. E czélból meg kell talaj csövezni a területet oly mélyen, amint a termelés megkívánja és a gyüjtöcsövek vizét aztán gépekkel kell átemelni a töltésen. E mocsarak talaja igen termékeny iszap s a klimatikus viszonyok is igen kedvezőek a termelésre. Az ily polder-rendszerü lecsapolással nyert területek értéke 6.000—15.000 frank között változik hektáronkint. Tekintve a délvidék nagy lecsapódásait, vízemelökül sem szél, sem állat hajtotta gépeket nem lehet használni, hanem csakis gőzgépeket. E gőzgépeket is a legnagyob esőkre kell számítani. Duponchel részletesebben foglalkozik a mélyen fekvő Vic-mocsár tervbe vett lecsapolásával. 11. Mozgó táblás gátak. (Mémoire sur les barrages ä hausses mobiles.) írták: Chanoine és De Lagrené. a) A mozgó táblás gátak leírása. A hajózható folyókon alkalmazott mozgó táblás gátak két részből állanak: átjáróból a hajók számára és bukógátból. A hajók átjárója arra szolgál, hogy amidőn elegendő víz van a folyóban, akkor a