Vízügyi Közlemények, 1903 (19. füzet)

19. füzet

224 méterenkint. Több alagút, szifonaquaduc van rajta. Az öntözhető terület nagysága 16.600 h. A költségek a teljes berendezés után 4,800.000 frankra tehetők. Az addig terméketlen s hektárját alig 200 frankra becsült földek értéke felemelkedett h.-onkint 12—1300 frankra. Carpentras határának termékeny mezőit a csatorna létesítése után 325—390 frankért bérelik hektáronkint. Mintegy 10.000 ember állott be az öntöző-társulatba. A terveket Gonte mérnök készítette. 12. Az elpárolgásról. (Note sur l'évaporation.) írta: Ruinet. Vallés az «Annales» 1850. évi folyamában fölhívja a figyelmet arra az anomáliára, hogy a Bourgogne-csatorna átszelte vidékeken az évi elpárolgás kisebb, mint az évi csapadék, pedig legtöbb helyen az elpárolgás jóval felülmúlja a csapadékot. Az észleleteket tovább folytatták s azt tapasztalták, hogy az évi eső nagysága a Bourgogne-csatorna mentén 0-683 m., az elpárolgás 0 663. Az arány 0-97. Ruinet megjegyzi, hogy ez az anomália csak látszólagos. Az elpárolgást nehéz pontosan megmérni, mert az a meterologiai körülményeken kívül az edény alakjától, nagyságától stb. függ. És általában lehet mondani, hogy az elpárolgás annál kisebb, minél nagyobb a párolgást mérő edény. A Bourgogne-csatornánál 2 m.-es nagy edényt használtak s ezért kaptak kisebb elpárolgást. 1850-ben Ruinet Dijonban a 2 m.-es medencze mellé 30 cm.-es kis edényt állított föl s azt tapasztalta, hogy ez utóbbiban sokkal nagyobb az elpárolgás, mint az előbbiben. így 1851-ben a nagy medencze párolgása és az eső közötti viszony 0'84-et tett ki, a kis edényre vonatkozó viszony pedig l-19-et. Tehát csak az edény nagysága okozta azt, hogy Vallés kevesebb elpárolgást talált a Bourgogne-csatorna mentén, mint máshol. A tenger elpárolgása és az esö mennyisége között bizonyos viszony kell, hogy legyen. Ha E az elpárolgás magassága a tengeren és H a tengerre hulló esö, H' a szárazra hulló esö nagysága, akkor E = H + ~ H' hol x állandó és a csapadék és a folyók vízhozománya közötti viszonyt fejezi ki. Ha a-t O'60-пак vesszük E = H -f- 0*20 H'. Ruinet azt hiszi, hogy a tengerre hulló esö H magassága kisebb, mint H', mert a tengeren a hőmérsékletváltozás, mi a lecsapódásokra kedvező, igen kicsiny. Azonkívül a szárazföldön helyi körülmények a domborúlati viszonyok, minők a tengeren nincsenek, gyakran igen nagy lecsapódásokat okoznak. Minél magasabb, minél hidegebb a hegység, annál inkább megvan az eshetőség a nagy lecsapódásokra. Cuizeaux-ban 1841-ben 68 óra alatt 0-270 m. esö esett; Joyeuse-ben 1827-ben 0792 m. esö hullott 22 óra alatt. Ha H = 0*8 H', akkor a tenger elpárolgása éppen annyi volna, mint a földre hulló esö mennyisége; ha H<0'8 H'-nél, akkor már a tengerből kevesebb párologna el a szárazföldre hullott esőnél. 13. Szemle. (Chronique.) A Haarlemi tó lecsapolása. A tó kiszárítását 1840-ben kezdték meg. A tó kiterjedése 18.000 h., mélysége 4 m. volt. 12 évig tartott, míg a vizet kiszivattyúzták A lecsapolás 23 millióba került, a nyert földet 15 millióért adták el. Telepesek