Vízügyi Közlemények, 1903 (19. füzet)

19. füzet

225 ütöttek a kiszáradt tó helyén tanyát. Új községek keletkeztek rajta. Az egész tájék termőfölddé alakult; nagyszerű állat- és tejgazdaságok keletkeztek. A polder évi fenntartása 550.000 frtba kerül. A polder egészségügye ellen nem lehet kifogást tenni. 14. A Pó és északi Itália folyói. (Quelques renseignements sur le Po et les autres fleuves du nord de l'Italie.) írta: Comoy. Comoy főként azért utazta be a Pó vidékét, hogy a Loire vidékével összehasonlíthassa, hogy a töltésezési munkálatokat és főként azt a kérdést tanulmányozza, vájjon emeli-e a Pó a medrét? A Pó lapálya egyöntetű széles síkság; a folyókat, melyek e síkságot keresztülszelik, nem választják el szemmel látható hegygerinczek; az Apenninek és az Alpok hirtelen végződnek a síkság szélén úgy, hogy nincsen átmenet a kétféle földalakúlat között. A síkság talaja diluvium és alluvium. Föesése a Pó irányában van; a Póra merőlegesen igen enyhe a hajlás a hegyek tövéig. A Pó síksága ártéri és magaslati részből áll. Az előbbi a tenger felé mindinkább kiszélesedik, az utóbbi hol kiöblösödik, hol összeszűkül. Az Alpokból eredő mellékfolyók közül 4 folyik tavakon keresztül: a Ticino a Lago-Maggiore-n, az Adda a Comoi-, az Oglio az Iseo-, a Mincio a Garda-tavon. E folyók is, mint maga a Pó, a fennsíkba mélyen beágyazvák. A többi, az Alpokból jövő folyók torrensek, melyek a hegyekből kiérve régi hordalékkúpjokba ágyazzák be magukat, a síkságon esésük megcsökken és medrük nem bírja meg az árvizeket. A Pó és mellékfolyói mentén kiterjedt töltések vannak. A töltések közt rendszerint elég széles hullámtért találunk ; legszélesebb a hullámtér Cremona alatt, hol a 6700 m.-t eléri, aztán fokozatosan keskenyül; a torkolathoz közel a töltéseket köz vetetlenül a folyó partjára építették. A Pó menti összefüggő nagy töltéseket anyatöltéseknek hívják. Koronaszélességük 6—7 m., lejtőjük l

x/

2-es, vagy 2-ös. A mentett oldalon a korona alatt 3 m.-re 4—6 m. széles padkával vannak ellátva. Ha a töltések távol vannak a parttól, úgy oldaluk gyepesített, a partokhoz közel készített, és így az elmosható töltésekre füzfaágakat dugdosnak védelmül, melyek gyorsan kizöldülnek. Ez az eleven lejtöbiztosítás igen olcsó; kőburkolatot nem használnak, mert kö az egész síkságon nincsen. Az árvizek magassága a XVIII. századtól 1839-ig növekedett és a töltéseket több izben kellett emelni. 1812 óta az anyatöltések szakadása igen ritka lett. Az árvíz emelkedését, mint Lombardini kimutatja, a töltésezés okozta. De ma már a töltésezés munkája befejezett, a szakadások eshetősége csekély és a folyó új vízjárása állandóságot mutat. A töltések átlagos magassága 8—9 m. a kisvíz fölött. A töltések közötti ártérrel különösen a folyó középrészén nagy víztárt létesítettek, mely mérséklöleg hat a Pó árvizeire. A töltések anyaga föld. Fenntartásukra gonddal ügyelnek. Fákat nem szabad beléjük ültetni. Árvízkor a töltésvédelmet különleges szolgálat teljesíti. A töltéseken csekély (200 m.) távolságra szerszám-kunyhók építvék, melyekben a védelmi eszközöket tartják. A hullámtért goléná-nak hívják. E golénákat a nagy árvizek elönthetik, azonban a középes árvizek elöl töltésekkel mentesítvék, az úgynevezett golénatöltésekkel. Vízügyi Közlemények ""IX. 15