Vízügyi Közlemények, 1903 (19. füzet)

19. füzet

20 i czementbe rakvák. Az alsó talajcsövonal átmérője 16 cm.-ig is felmegy. Itt is, ott is a szükséghez mérten kettősen rakták a csöveket. A talajcsövonal folyómétere l-86 frankba került. A csöveket néhol a nyárfák gyökerei bedugaszolták; a csöveknek emez elzáródását a betekintőkben felgyülemlő víz elárulta. A fáktól 20 m.-nyire is megtörténhetik a talajcsövek bedugulása. A talajvíz e községben is leszállott mind a kutakban, mind a pinczékben. Mindkét községben a munkálatok állami segélylyel létesültek. Delacroix észleleteket tett a csövekből kifolyó víz mennyiségére és a talajvíz sülyedésére vonatkozólag. Az előbbit a kiszájazásnál direkt méréssel ejtette meg, az utóbbira nézve vascsöveket vert a földbe a talajcsövonal irányára merőlegesen 5—5 m.-nyi távolságokban. Azt tapasztalta, hogy a talajvíz a csővonalak felé esik, és hogy az esés nemcsak a talaj természete szerint változik helyröl-helyre, hanem ugyanazon helyen is időszakok szerint. Áprilisban legnagyobb a vízszin esése, júliusban legkisebb. Azonkívül idöszakonkint változik a talajvíz magassága a csö fölött, amennyiben 34 cm.-tői 12 cm.-ig változónak találta. Ez utóbbi talajvizi nívó mellett a csövekben megszűnt a folyás úgy, hogy Delacroix azt hiszi, hogy legalább 12 cm.-nyi víznyomás szükséges arra, hogy a talajvíz a csőbe hatolhasson. A talajvíznek az esése határozza meg a csövek távolságát. A talaj kötöttsége, higrométrikus foka szerint kell a csövek távolságát megállapítani, mert főleg ezektől függ a talajvíz esése és magassága. Delacroix Lamotte-Beuvron-ban megmérte az esö mennyiségét és a csövekből kifolyó viz mennyiségét napról-napra. Január és február hónapokban a talajcsö szállította víz mennyisége jóval fölülmúlta az alácsövezett területre hullott esö mennyiségét. Júniusban azonban már csak 0'01-ad részét vezette a talajcsö az esőnek. Június végével a kifolyás egészen megszűnt. Az esö évi mennyisége és a talajcsöböl kifolyt víz mennyiségének viszonya 0'29. E szám aránylag nagy, de e talajcsövonalakat források is táplálták. Természetes, hogy a kifolyás mennyiségét és azon idő tartamát, mely alatt az esővíz a talajcsöbe szivárog, a talaj higrométrikus foka nagyban befolyásolja. Az időtartam meghatározására följegyezték az esö kezdetét, maximumát és végét és észlelték a csőből kifolyó víz mennyiségét órárólórára s főként észlelték a maximumot. E maximum és az esö elejének és végének közepe közötti időtartam adta meg a beszivárgott víz mozgásának gyorsaságát. Szárazságkor ez idő 10—14 órát tett ki, és 7—8 órát más alkalommal. Néha 2

г/

2—3

1f

2 óra alatt történt a maximális kifolyás jelentkezése. Általában a vízhozomány növekedése kevesebb ideig tart, mint az apadása. 10. Szemle. (Chronique.) A folyók tisztítása. A folyók tisztogatásából kikerülő iszap igen jó trágya. Néhány vegyi elemzése különbözö folyók iszapjának. Főként a vízi növények adnak jó trágyát. Néhány vízi növény maradványának vegyi elemzése. MÁSODIK FÉLÉV. 11. Szemle. (Chronique.) A carpentrasi öntöző csatorna. A Carpentras-csatorna a Durance-ból veszi vizét és kisvíznél másodperczenkint 6 m

3-t szállít. A vízkivétel még három más, kisebb csatornáéval közös. A csatorna hossza 77.996 m., esése 20—28 cm. kilo-