Vízügyi Közlemények, 1903 (19. füzet)

19. füzet

218 talajon. De ez nem így van; ha az olvadás esö nélkül áll be, akkor igenis a hó olvadását a fák késleltetik; de ha meleg esö hull, akkor az olvadás nem közvetetlen a napsugártól ered és akkor a fák nem hatnak visszatartólag a hóra. Söt ellenkezőleg ilyenkor még növelhetik a felszíni vízfolyást, mert az erdötlen területeken esetleg elolvadhatott már előzőleg a hó, míg az erdőkben szinte rögtönösen kerül nagy tömegben olvadás alá. Általában lehet mondani, hogy minél műveletlenebb valamely terület — különben egyenlő körülményeket föltételezve — annál nagyobb rajta a felszíni vízfolyás. Hogy némely folyókon, mint pl. a Loire-on az árvizek magasabbak lettek a mostani időben, mint régebben, az nem az erdöirtásnak következménye, hanem azoknak a munkálatoknak, főként a hosszanti ármentesítö töltéseknek, melyeket újabb időben létesítettek. Nem a víz tömege nőtt meg tehát, csak a magassága. Manapság a töltések elszakadása folytán oly területek is víz alá kerülhetnek és kerülnek, melyeken azelőtt sohasem járt a víz. És azt látjuk — és Vallés számos példát hoz fel reá, - hogy az árvizek magassága a felső vidékeken, vagy egyáltalán a töltésezetlen folyókon sokkal nagyobb volt ezelőtt, mint most, mikor az erdők nagy részét kiirtották. Legszebb példa erre a Szajna, melynek árvizei a 17-dik század első felében a 8-0 m.-t meghaladták, míg jelenleg csak 6—G-ö m. körül vannak. c) Az erdőirtás és erdősítés hatása az árvizekre és a föld elmosására. Ha az erdők nem is kisebbítik meg az árvizeket, igen kedvező hatásuk van más tekintetben. A műveletlen, nagy esésű területek befásítása igen is előnyös, egyrészről a fa termelése és másrészről lóként a vízmosások létesülésének meggátlása czéljából. Láttuk föntebb, hogy a gyökerek tömöttebbé teszik a talaj felső részét; a levél- és ághulladekok pedig beborítják a talaj felszínét és a felszíni víz kimosó erejének ellenállának. Míg a növényzet nélküli müveit talaj felső rétege igen mozgékony és az aránylag gyönge felszíni vízfolyás is kimozdítja az apró földszemeket helyükből. A befásítást tehát nemcsak az árvizek szempontjából, hanem a talaj visszatartása, megkötése szempontjából kell elbírálni. Ha igaz volna az az állítás, hogy az erdők az esö mennyiségét növelik, akkor nem lenne szabad a magas sziklaormokat, melyek amúgy is igen bő csapadékot kapnak, beerdösíteni. Vallés épen ellenkező nézetben van s javasolja e kopár, műveletlen helyeknek fával való beültetését, mert az erdők kisebbítik a csapadékot, s lefolyását ily helyeken, mint fentebb láttuk, akadályozzák Ezért van, hogy az erdők az árvizekre mérséklöleg hatnak. De a föelöny kétségkívül a földnek elmosás ellen való védelme s e körülmény is a magas, meredek helyek befásítása mellett szól. Az enyhébb hajlású, művelhető területek befásítása kár volna. Igaz, hogy a magas hegyek között növő fának nincs akkora értéke, mint a síkságon levőnek, mert amazt még szállítani kell, hogy értékét megnyerje; de e szállítás kérdése külön feladat, mely az erdőgazdaság keretébe tartozik. És épen az enyhébb hajlású lejtök és síkságok befásítása teszi szinte lehetetlenné, hogy a meredek helyek fásítása a fa felhasználása szempontjából haszonnal történhessék. A magas hegnek erdeje meggátolja, hogy a víz a földet lemosva a tengerbe vigye haszontalanul ; hiszen, ha a föld a völgyekben visszatartható volna, úgy e körülmény nem volna épen káros, de a folyók töltésezése meggátolja a hordaléknak a völgyekben való erakódását. A befásítást nagy körültekintéssel kell végezni; míg a meredek, át nein bocsátó, csupasz gránitsziklák fásítása csak haszonnal jár, addig veszedelmes volna az igen átbocsátó, meredek mészsziklákat befásítással át nem bocsátóvá tenni. Vallés közelítő számítást tesz, hogy mennyivel növekednék a Szajna vízhozománya egy kivételes árvíz alkalmával, ha az átbocsátó medenczét befásítanák.