Vízügyi Közlemények, 1903 (18. füzet)

3. sz. táblázatos melléklet: Csapadékmérő állomásaink betűsoros jegyzéke

•349 nem volt elég. Ez időben a Kavery-ágból 204,318 h.-t, a Koléron-ágból 66,770 h.-t öntöztek és az öntözöévad alatt felhasznált vízmennyiség mperczenkint 480 m

3-t tett ki. 1833-ban a Koléron 214 m

3-t, a Kavéry 266 m

3-t vezetett középvíznél; az öntözés czéljából pedig az előbbinek 119 in

3-t, az utóbbinak 361 m

3-t kellett volna a terület arányában vezetni. Hogy e vízosztás lehetővé legyen, Cotton a Kavéry két ágba szakadásánál a Ivoléron-ágban állandó duzzasztó müvet tervezett, mely aztán a kellő mennyiségű vizet a Kavéry-ágba terelte. Fődolog volt e duzzasztó mű nívójának meghatározása, melyet kísérleti úton ejtettek meg. Azonban e terelő mű folytán a Koléron viznívója szállott le úgy, hogy a belőle való öntözés nehézzé vált; ezért az első duzzasztó mü alatt 112 km.-rel második duzzasztó müvet építettek a Koléronba. E két gáttal az öntözés vízosztása igen teljesen volt megoldható. A felsö gát 686 m. hosszú és szigetekkel elválasztott három részből áll ; az egész téglából és burkoló termésköböl czementmalterrel készült ; rajta több fenékáteresztö van, mely a felgyűlő iszap lebocsátására szolgál. A gátat l-83 m. átmérőjű s a fenéktől számított 1-83 m. mély kutak segélyével alapozták. Azonban az 1836. évben elkészült gát egy része néhány hónap múlva bedűlt, mert a víznyomás a homokot a gát alapja alól kimosta ; széles utófeneket készítettek a homok kimosása ellen s csakugyan a gát alatt a fenékmozgás megszűnt. Ezenkívül a Kavéry-ágon több árapasztó fenékzsilipet létesítettek, melyek az iszapot áteresztik az egyenes folyású Koléronba. Azonban a duzzasztó müvek segítségével azt érték el, hogy aztán a Koléron-ágba jutott kevés és a Kavérybe túlsók, melynek partjait védeni kellett s egyes árvizek tetemes károkat okoztak. A gáton eszközölt módosítások e bajnak is elejét vették. Mindazonáltal nem tudták megakadályozni, hogy a Koléron felsö gátja előtt az iszap fel ne gyűljön, bár a fenékáteresztök számát szaporították. Ez áteresztők előtt keskeny csatornák létesültek, de a meder többi részei a gát tetejéig feliszapolódtak. Hogy ez meg ne történjék, az egész gátat mozgathatókig kellett volna készíteni, mint a Gangesen és Zsümnán csinálták. Hogy a Kavéry-ág folytonos szélesbedését és mélyedését megakadályozzák, alkalmas helyen benne keresztgátat létesítettek, melynek középrésze a fenékkel szinelt, szélső részei 30- 45 cm. magasak voltak. E fenékgát teljesen megakadályozta a Kavéry romlását s csakhamar egyensúly létesült a víz folyásában és megoszlásában. Ez itt leírt munkálatokból a következő főbb eredmények váltak világossá : 1. Hogy gátakkal kellő vízosztást lehet csinálni. 2. Hogy keresztgátakkal a meder elfajulását meg lehet akadályozni. 3. Hogy a gátak mögött az iszap a gát tetejéig felgyűl. 4. Hogy fenékáteresztökkel a medret igen jól lehet tisztán tartani. A Kavéry deltája szárazságkor nagy pusztaság képét mutatja, melyen csak itt-ott látható néhány pálmacsoport. De a nyári árvizek alkalmával megváltozik a kép. Óriási víztükörré lesz a delta, melyen a városok, utak, töltések szigetekként és hálóként emelkednek ki. A csatornákon és folyókon számos hajó jelenik meg ilyenkor. A rizsföldeket valami faeke féle eszközzel szántják föl, mikor a földet már 5 cm. vízréteg borítja. Ekkor átültetik a rizst, melyet előbb kiválasztott helyeken elvetettek. A rizs gyorsan nő s a vidék egyszerre zöld színben pompázik. Az öntöző müveket, a kormány tartja fönn; 1850-ben a fönntartás 300,000 frankba került. 1836-tól 50-ig 4.531,150 frank befekfetést csináltak. Ez összegbe a fenntartás költsége is benn van. Az öntözésből eredő tiszta-haszon 1850-ben 685,158 frankot tett ki. Azonban az évi haszon növekvőben van s 1869-ben már az új munkák befektetés-költségét érte el.