Vízügyi Közlemények, 1903 (18. füzet)

3. sz. táblázatos melléklet: Csapadékmérő állomásaink betűsoros jegyzéke

•345 csak kevéssel nagyobb ennél. A hadihajók 8-4—8'82 m. bemerülésüek, de e hajók nem mennek teljes terheléssel az öblökben a kikötőkbe, s csak horgonyoznak. A kerekes hajók eltűnésével a kikötő-zsilipek bejáratát is keskenyebbé lehet tenni és 30 m.-röl 18—20 m.-re leszállítani. A bemerülés mélysége és a szélesség közt bizonyos aránynak kell lenni, mely a 2-25-öt nem haladhatja meg. Csak így lehet gyorsjáratú hajókat szerkeszteni. A hajó hosszára nézve azt a tapasztalatot tették, hogy a szélességhez mérten nagyobb hosszúságú hajók aránylag nagyobb sebességűek ugyanazon szénfogyasztás mellett. Mindazonáltal a hajó relativ (a szélességéhez mért) hosszát nem lehet túlságosan növelni, egyrészt az építmény szolidítása, másrészt a hajók fordítására szükséges hely miatt. A hosszúság azonban növekedőben van s már az arányszám a 8'4-et érte el s szerző ezt a számot végső határnak tekinti. A hajó teste, mely vízbe merül, mindinkább karcsúbb és a parallelogramtól mindinkább eltérő. Végül szerző leírja Brest kikötő munkálatait. Brest-ben az árapály játéka 8 m. és a marégraf 0 pontja 0-5 m.-rel van a legkisebb apály színe alatt. A zárt kikötő 41 h. terjedelmű medencze. E zárt medenczén kívül még több nyilt medencze szolgál a forgalom lebonyolítására. A medenczék vízmélysége 7'5 m., a zárt kikötőé 8'3 m. A zárt kikötö 500 m. hosszú, 200 m. széles épnégyszög 1375 m. rakodó parttal. A bejáró-zsilip küszöbe 5'5 m.-nyire van a legkisebb apály alatt. A vasút a kikötővel kapcsolatban áll. 20. Szemle. (Chronique.) a) A higiénikus és közegészségügyi' tanács munkálatai 1867-ben. b) Megjegyzések Jollois értekezéséhez. (Lásd az ez évi 17. számú értekezést.) 21. Az indiai öntözésekről. (Mémoire sur les irrigations de l'Inde.) írta : Lamairesse. India természetszerűleg két részre oszlik ; az északi rész Hindosztán, a déli Dékán; a kettőt az Indus torkolatától a Ganges-Brahmaputra torkolatáig húzott vonal, a Nerbudha folyó és a Vindhia hegység választják el. Hindosztánt északról a magas Himalaja határolja s középrészét mély és tágas völgy foglalja el, melyet folyók hasogatnak át; Dékán magas fennsík, mely kelet felé lépcsősen esik. A Himalaja java része plutói kőzet, melyre majdnem kizárólag jura-képződmények borulnak. A szubhimalajikus hegyek a mioczén-formáczióhoz tartoznak és homokkőből, agyagból, mái'gákból, kavicsokból, konglomerátból állanak. Igen fontos szerepet játszik a félszigeten egy régibb eredetű finom szemcséjű vörös homokkő, mely építkezésekre kitűnően alkalmas. Hindosztán vizei két medenczéhez tartoznak : az Indus folyóéhoz és a GangesBrahmaputra folyóéhoz. Az Indus és a Brahmaputra a Himalaja északi lejtőiről erednek, a Ganges a déli lejtöröl ; a három folyó forrása mindazonáltal közel esik egymáshoz. E három folyón kivül, melyek közül az Indust és Gangest szent folyóknak tekintik a benszülöttek, még számos más nagy folyó áztatja Indiát, főként a Dékánt. Az Indiai Oczeán árapályának játéka nem olyan nagy és olyan szabályos, mint az Atlanti Oczeáné Európa partjain. A dagály magassága rendesen csak 1 m., erös szél esetén 3'5 m.-re is felmegy a musszon-szelek fordulásakor.