Vízügyi Közlemények, 1903 (18. füzet)

3. sz. táblázatos melléklet: Csapadékmérő állomásaink betűsoros jegyzéke

•344 A munkálatokhoz a török kormány 3,740.390 frank előleget adott, mely a tanulmányokra és a munkálatok nagy részére elég volt. Azonban még több pénzre volt szükség, melyet a török kormány már nem volt hajlandó előlegezni. Ezért az európai bizottság 111.000 arany kölcsönt (l arany = 118 frank) vett föl. Később újabb kölcsön vált szükségessé, melyhez Oroszország kivételével az összes nagyhatalmak garancziát vállaltak. Ez újabb kölcsön 3,375.000 frank, mely 13 év alatt 5°/o kamatokkal törlesztendő. Előre láthatólag azonban a hatalmaknak semmi megterheltetése nem lesz. A munkálatok következtében már is jelentős javulás állott elö. Azelőtt a 200 t.-ás hajók csak átrakodással közlekedhettek a Szulina rekeszzátonyán, míg most 400 t.-ás hajók szabadon közlekednek rajta. A szulinai kikötö, mely igen kitűnővé vált, egyre emelkedik forgalom tekintetében. 1861-ben csak 18.000 t., 1867-ben már 117.000 t. volt a forgalma. A hajóbér részszel kisebbedett a forgalom növekedésével. A kiviteli forgalom rohamosan emelkedett; 1853—59-ben átlag 326,500 t. volt évenként; 1861—67-ben 447,295 t.-ra szaporodott. b) A belhajózásról. De Lagrené könyvének ismertetése. c) A hajótörötteket mentő középponti egyesület. 19. A gyorsjáratú tranzatlantikus hajókról és a reájuk vonatkozó kikötőberendezésekről. (Note sur les navires faisant la navigation transatlantique à grande vitesse, et sur les dispotions générales à adopter dans les ports qui reçoivent ces navires.) Irta : Fenoux. Európa és Amerika között az első gőzhajó-járatokkal 1828 —35-ben tettek kísérleteket; addig a pósta szolgálatot is vitorlás hajókkal teljesítették. 1832—40. években az angol kormány megkötötte a tengeri hajózó társulatokkal a szerződést a postai szállítmányok ügyében, miáltal a tranzatlantikus hajózás nagy fejlődésnek indult. Francziaország 1840-ben tette tanulmány tárgyává a Havre és New-York közti hajózást 450 lóerejü kerekes hajókkal, de a kísérlet nem igen vált be. Eleinte tehát a tranzoczeánikus pósta-szolgálatot az Angliától szubven czionált hajózó társulatok végezték; később az 50-es években amerikai, franczia, német társulatok is versenyre keltek a forgalom közvetítésére és a kerekes hajókat csavarszárnyas hajók váltották föl. Ez nagy haladás volt a szállításra nézve, mert a hajózás olcsóbbá vált. Azonkívül a hajók tonnatartalma és lóereje is megnövekedett. 1862-ig a kerekes hajók uralkodtak a tranzoczeánikus forgalomban ; ettől kezdve a csavarszárnyas hajók foglalnak tért. A csavaros hajók előnye, hogy az egyenlő sebességű kerekes hajóknál olcsóbbak, kevesebb szént fogyasztanak és ugyanazon erőkifejtés mellett több a hasznos munkájuk ; továbbá kevesebb a holt súlyuk ; a tenger hullámcsapásainak jobban ellenállók ; a megterhelés különbözőségét (a bemerülés különbözőségét) a csavarhajók jobban elviselik, mint a kerekesek, hol a kerekek mozgása mély bemerülésnél meglassúdik ; a vitorlák csavarhajóknál jobban alkalmazhatók és végül a csavarszárnyakkal nagyobb sebességet lehet a hajóknak adni. Ezért a régi kerekes hajók egy részét csavarszárnyas hajókká alakították át. Általában a kereskedelem és közlekedés számára szolgáló nagy tranzatlantikus hajók 7 m.-nél nem nagyobb bemerülésüek, mert a kikötök vízmélysége rendesen