Vízügyi Közlemények, 1903 (18. füzet)
3. sz. táblázatos melléklet: Csapadékmérő állomásaink betűsoros jegyzéke
•342 A feladat az volt : meghatározni adott magasságú bukó hosszát, hogy valamely völgyben az árvíz növekedése alatt annyi vizet tározh ássunk, mint a mennyi az 1856. és 1866-iki töltésszakadás alkalmával tározódott. Ha a bukón teljes az átbukás és vízszintes része l hosszúságú, h a vízmagasság a bukó fölött és * a bukó rézsútos részének esése m.-kínt, akkor a gáton átbukó víz mennyisége : q = 1-33 (1 + 0-8 ph) h 3 /». Ha az átbukás tökéletlen és az alsó vízszin h' magasságra van a bukó éle fölött, akkor q = 1 -33 [(1 + 0-8 ph + 1-2 ph') (h—h'j + 2 (1 + ph')]. ( h—h') % A nagy völgyeknél, melyek alul nyitottak, az áradás ideje alatt a bukókon több víznek kell átfolynia, mint a mennyi a völgy alsó végén kifolyik ; kulminácziókor a ki- és befolyás egyenlő nagy ; míg apadáskor a bukón kevesebb ömlik át, mint a mennyi a völgy alsó részén átfolyik. Ily völgyekben a vízzel való megtelés alulról a mellékfolyó mentén kezdődik ; a bukón csak akkor ömlik víz, ha a föfolyó árhulláma föléje emelkedik. Ekkor aztán felülről lefelé folyás támad a völgyben és lassanként a völgy megtelik vízzel és a Loire vízszinével együtt nö a völgy vízszíne is. Ha a völgy hossza L km. és a Loire kulminácziójának sebessége v = 3-3 km. óránkint, akkor az árhullám kulminácziója, amíg a bukótól a völgy alsó részéhez érkezik t = ^ órát vesz igénybe. Ez idő alatt a bukón átfolyó víz és a völgyön végig folyó víz mennyisége is megkevesbedik, mert a Loire lefelé még növekedvén, a völgy vizének esése megkisebbedik. Úgy kell tehát a bukó hosszát meghatározni hogy annyit emészszen, mint a mennyit a völgy emészt a bukónál beálló kulmináczió alkalmával. Ki kell számítani e szerint, hogy mennyit emészt a völgy az 1866-iki maximális vízállás mellett és a bukónak olyan hosszúságot kell adni, hogy ugyanezen q vízmennyiséget emészthesse. A völgy emésztését az 1866-iki vízszin alapján az ismeretes, szabálytalan csatornákra vonatkozó formulákkal lehet számítani, vagy pedig az emésztést fölvenni és a vízszint számítani s az emésztést addig változtatni, míg az adott vízszint megkapjuk. A bukón átfolyó vízmennyiségnek a föntebb megadott formulájából pedig a bukó hossza számítható. Ha a völgy zárt az alsó végén és oda kiömlöt létesítünk, akkor az eset a föntebbihez hasonló. A kiömlő tetejének olyannak kell lennie, hogy rajta a víz fölfelé a völgy hosszában beömölhessen, mielőtt a folyóban a víz a bukó tetejének magasságát elérné. Ha a völgy nagyon kicsi és hossza nem emelkedik túl 4 km.-en, akkor fölösleges ki- és beömlő helyeket létesíteni rajta ; elég, ha a völgy alsó felén bukót létesítünk. E bukó hosszának meghatározására azt az esetet veszi föl Jollois, midőn egy rezervoárt egy másik, bizonyos törvény szerint változó vízszinü rezervoárból akarunk megtölteni. Ha l a bukó keresett hossza, <S az elöntendö völgy-felszín, h a Loire árvízmagassága a bukó fölött, — a bukó-lejtő emelkedése m.-kínt és a= hol p e e a Loire középnövekedése óránkint, akkor: 1 = 0-19 Sa. h ~ p h-
