Vízügyi Közlemények, 1903 (18. füzet)

3. sz. táblázatos melléklet: Csapadékmérő állomásaink betűsoros jegyzéke

•333 víznél való kibocsátásnak az az előnye van, hogy a szenny eltávozik a várostól úgy mintha 40 km.-rel lejebb tették volna a torkolatot. Mind a jobb-, mind a balparton az alsó emelet mélyen fekvő gyűjtőjéből a vizel emelni kell az ürítő csatornába, mely aztán természetes eséssel önti tartalmát az északi oldalon a Barking Creek, a déli oldalon Crossness Point rezervoárba. E déli rezervoár azonban oly mélyen van, hogy belőle csak apály idején folyhatna ki a szennyvíz s ezért dagálykor a vizet gözszivattyúk emelik. A csatornák általános alakja a kör ; nagyságukat a levezetendő vízmennyiség és a sebesség szabja meg, mely utóbbinak akkorának kell lennie, hogy iszaplerakódás ne történjék. Hosszas kísérletezés a sebesség minimumát 2/

s m.-re állapította meg mperczenkint. A levezetendő vízmennyiséget fejenkint 142 l.-re vették úgy, hogy az északi részen 285.000 m

3, a déli részen 115.000 m

3 esik naponkint. Ezenkívül 25°/o növekedésre is számítottak úgy, hogy összesen 500.000 m

3-re tették a csatorna napi emésztését. Ami az esőt illeti a csatornák 1'3—P4 millió m

3 esővíz, vagyis összesen P8 millió m

3 víz vezetésére vannak berendezve. Évenkint azonban mintegy 12 napon jóval több is esik ennél. Ilyenkor a csatornavíz közvetetlenül rövid árapasztó csatornákon ömlik a Themzébe. A munkálatokat 1864-ben kezdték meg s körülbelül 1869-ben végezték be. Az északi rész felső emeletének gyűjtője 2600 h.-ról szed vizet ; átmérője 1-2—3'4 m. közt váltakozik ; a zsilipkamrába önti vizét, egy nagy medenczébe, mely a felső és középső gyűjtő csatornákat egyesíti. E Penstock chamber-böl 5 bukógáton ömlik nagy esőkor az esővíz oldalcsatornákon a Lea folyóba, mely a Themzébe vezet. A középső emelet gyűjtője 4.500 h.-ról szed vizet és mérete az előbbihez hasonló. Az alsó emelet gyűjtője 2800 h. területet szárit s ezenkívül még a város mellett levő 3.700 h. területről folyik belé víz. E csatorna az egyesült két előbbivel Abbey Millsnél találkozik. Itt 8 drb. 1140 lóerejü gép 11 m. magasra emeli az alsó csatorna vizét perczenkint 425 in

3 mennyiségben az ülepedő medenczéböl a közös ürítő csatornába. Az ürítő csatorna a két felső gyűjtő egyesülésétől Abbey Mills-ig kettős, 7—7 m

2 területű négyszögletű csatornából áll; Abbey Millstöl lefelé pedig hármas a csatorna. Mindazonáltal a csatornák egymással zsilipek és bukók segélyével közlekednek. A barkingi rezervoárhoz érkezve az ürítők küszöbe 45 cm. magasan van a dagály fölött. Az ürítő csatornák tartalmukat alkalmas zsilipek és bukók segítségével vagy közvetetlenül a Themzébe, vagy a barkingi rezervoárba, vagy egyszerre mindkettőbe önt hetik. A rezervoár 4 h. terjedelmű és falakkal 4 részre osztott. Űrtartalma 154.000 m

3; ezt úgy határozták meg, hogy a rezervoár elegendő legyen az ürítő csatornák tartalmának tározására azon idő alatt, míg a kiürítés, mely naponkint 2-szer két óráig történik, szünetel. Mindazonáltal nagysága elégtelen és sokszor már a dagály leszállása előtt kell az ürítést megkezdeni. Különben a rezervoár úgy van berendezve, hogy a tisztátlanság belőle a Themze közepén jusson a folyóba az apály nívója alatt, hogy a csatornalé keveredése a vízzel lehető benső legyen. A rezervoár tisztítása a dagály vizével igen könnyen eszközölhető. A déli rész felső és középemeletének főgyűjtői 5000 h. területről szednek vizet ; legnagyobb átmérőjük 3'15 m. Az alsó emelet főgyűjtője szintén 5.000 h. területről szed vizet. E terület igen mély, nedves, mocsaras, egészségtelen része volt Londonnak. Csatornázni eddigelé nem lehetett, mert a víznek természetes esést nem tudtak adni a Themzéig. A kérdést úgy oldották meg, hogy a vizet mesterségesen szivatytyúzzák és emelik a Deptford-nál az ürítő csatornába. Deptfordhoz érkezik össze