Vízügyi Közlemények, 1903 (18. füzet)

3. sz. táblázatos melléklet: Csapadékmérő állomásaink betűsoros jegyzéke

•334 a két felsőbb emelet gyűjtő csatornája is. A közös ürítő csatorna Crossness-nél tágas rezervoárba ömlik s alkalmas készülékek a Themzébe való direkt beömlést is lehetővé teszik. A déli ürítő csatorna mélyebben elhelyezett, mint az északi úgy, hogy csak apály idején folyhat a víz magától a Themzébe. De ez eljárással a piszkot a dagály visszanyomná a városba ; ezért rendesen szivattyúzással ürítik ki a crossnessi rezervoárt a dagály apadása alkalmával. A rezervoár 2-6 h. nagy és 114,000 m

3 űrtartalmú. Az egész csatornahálózat 132 km. hosszú és összes fölszerelésével 105 millió frankba került. De ez óriási befektetésnek a közegészség tekintetében meg volt a kivánt haszna. Azonban a közegészségügyön kivül a mezőgazdaság érdekét is tekintetbe vették a csatornázásnál. A csatorna szennyes levét nem engedhették haszontalanul elfolyni a Themzébe. A csatornavíz m

3-e legmérsékeltebb számítás szerint is 5 centime értékű ; sokan 30 centimere teszik úgy, hogy az évi érték 7—45 millió frankra rúg. Az angolok korán fölismerték, hogy a csatornavíz megtisztítására az egyedüli mód az öntözés. Sem a vegyi, sem a mekánikai út nem alkalmas erre. Még pedig a csatornavizet természetes állapotában használják föl öntözésre. Először is az északi gyűjtök vizét használták föl. Az öntözést kiterjesztették már létező müveit földekre és a tengermenti lapos, eddig hasznavehetetlen partok termékenyítésére. Az öntözés főcsatornája a Barking Creek rezervoártól indul ki és mind az északi ürítő csatornából közvetlenül, mind a rezervoárból kaphat vizet. Mintegy 70 km. hosszúságú a rezervoártól a tengerig. És mivel nemcsak a tengermenti lapospart, hanem az útközben eső mezők öntözése is szükséges, a vizet a talaj színe fölött kellett tartani. Hogy ezt megtehessék, két szivattyú-állomást rendeztek be, melyek egyike 9 m., másika 10-5 m. magasra emeli a szennyes vizet. így mintegy 42 ezer h. terület öntözhető. A főcsatorna útjának felén a föld alatt vezet, másik felén a földszine fölött töltések között zárt csőben úgy, hogy néhol a csatorna vize 10 m. magasan van a terep fölött. A csőbe helyenkint lejáró-aknák nyílnak. A trágyalevet szifon segélyével veszik ki az alacsonyabb terepre. Ott ahol a terep magasabb a csatornánál, szivattyúznak. A vállalkozók körülbelül 15 centime-ért árulják a szennylé m

3-ét. A leggyakrabban rétöntözésre használják és évenkint és hektáronkint 12 ezer tonnát vezetnek földjeikre. A rétöntözés nyilt árkokból történik. Ami a tengerparti homoktérségek öntözését illeti, a Themze torkolata fölött mintegy 30 km. hosszban széles homokzátonyok vannak, melyeket a tenger elárasztásától előbb töltésekkel kellett megvédeni. A homokzátony átlag 4 m. magasan van az apály fölött, de a dagály teljesen elborítja. Meglehetős egyenletes esése van a tenger felé 0'65 m. km.-kint. A töltés magassága átlag 5'5, bár néhol a 8 m. magasságot is eléri. A töltés homokból készült, melyet a 8 m. széles és 30—40 cm. mély övcsatorna és egyes homokpadok kiásásából nyertek. E homokot egyszerűen fölhalmozzák úgy, hogy lejtője megfeleljen a természetes állékonyság lejtőjének; külső lejtőjét 50 cm. vastag döngölt agyagburkolattal látják el, melyre mészréteget terítenek. A tenger fölé érő részt gyeppel borítják. A töltés szélessége koronáján l-25 m., alapjánál átlag 24 m. — A csatornavizet árokhálózat osztja szét a területen. 12 15 ezer m

3-t használnak h.-onkint, — fölmennek 20 ezerig is, bár a talaj megengedi 25 ezer m

s trágya használatát is. Ez utóbbi esetben pocsékolás van már