Vízügyi Közlemények, 1903 (18. füzet)

3. sz. táblázatos melléklet: Csapadékmérő állomásaink betűsoros jegyzéke

•332 Caligny készüléke a kamránál előálló vízesést fölhasználja arra, hogy a kiürítendő kamra vizének egy részét a felső bögébe szállítsa. A készülék hatására nézve olyan mint egy vízi kos. A kamra vize vezető csatornán át az alsó bögével egyenlő magas vízszinü tartalék-medenczébe ömlik s mikor e beömlést megszüntetjük, akkor a víz tehetetlenségénél fogva a felső bögébe ömlik. A készüléknek vizi kosszerü működésére alkalmas ürítő csövek, medenczék és vezetékek vannak. E készülékkel a ki- és bezsilipelésnél összesen 08 részét lehet megtakarítani a kamra vizének. Kísérleteket tettek arra is, hogy a készülék a megnyitás után automatikusan működjék mindaddig, míg a kamra a kellő nivóra kiürül, vagy megtelik. b) A városi piszoknak trágyaként való fölhasználása. Lawes és Gilbert a városi csatornavizekre a következőket jegyzik meg : 1. Hogy csakis bő vízmennyiséggel lehet a szennyet és piszkot a városból a csatornákon eltávolítani. 2. A csatorna vize a folyó vizét megfertőzi, a közegészségre ártalmassá teszi. 3. A csatornavíz legczélszerübb felhasználása és tisztítása mezőgazdasági uton lehetséges. 4. Leginkább a rétek öntözésére használható a csatornavíz, mert a folytonos nedvességet a rét bírja ki legjobban ; bár más növények öntözésére is igen jó. 5. Évenkint és hektáronkint 12—13 ezer m

3 csatornavizet lehet a rétekre számítni. 6. Főként a tejgazdaság fog virágzani oly városok mellett, hol a csatornavízzel rétet öntöznek. 7. Ott ahol a csatornavíz természetes eséssel folyhat az öntözendő területre, az öntözés pénzbeli haszonnal is jár ; ott ahol emelni kell a vizet, az öntözés rendesen áldozatba kerül, melyet azonban a közegészség érdekében meg kell hozni. c) Duponchel hidraulikája és alkalmazott geologiája. 7. Lomlon csatornavizeinek fölhasználása. (Rapport à Son Excellence M. le ministre de Г agriculture, du commerce et des travaux publics, sur l'emploi des eaux d'égout de Londres.) írta : Ch. De Freycinet. London város csatornavizei szabadon ömlöttek a Themzébe, annyira megfertőztetve azt, hogy a büz miatt alig lehetett nyáron a folyó mentén tartózkodni. Az 1855-ben fölállított Metropolitan Board of works elkészítette a csatornák utczai hálózatának tervét és a parlament 1858-ban 75 millió frankot szavazott meg keresztülvitelére ; ez összeget később 105 millióra emelte. A terv alapelvei kővetkezők : 1. az összes szennyes, házi és esővizeket egy vezetékben kel fölfogni. 2. A csatornavizek lefolyását folytonossá kell tenni, mert így a csatornában nem történhetik oly könnyen lerakódás. 3. Oly távol kell a várostól a csatornát a folyóba ömleszteni, hogy a dagály ne tudja a szennylevet a városba szorítani. 4. A munkálatok megvalósítására lehetőleg csakis természetes erőket kell felhasználni s csak ott alkalmazni mesterséges motorokat, hol az elkerülhetetlen A Themze Londont két, majdnem szimmetrikus részre osztja. Mind az északi, mind a déli részt három-három nagy gyűjtőcsatorna szeli át a folyóval párhuzamosan. Mindkét parton ily módon megkülönböztethető csatornázás tekintetében alsó, középső és felső emelet; a három gyűjtő aztán egy-egy közös üritö csatornában egyesül. Az üritö csatornák egy-egy rezervoárba ömlenek, hol a csatornalé mindaddig felgyűl, míg a rezervoár tartalmát a folyóba nem ürítik. A kiürítés napjában kétszer történik, mikor a dagály visszahúzódik és két óra hosszáig tart. Az apadó