Vízügyi Közlemények, 1903 (18. füzet)

3. sz. táblázatos melléklet: Csapadékmérő állomásaink betűsoros jegyzéke

•324 a felsö böge vizét a függőleges nyilason a tábla mögé vezetjük, a dob felső üregét pedig az alsó bögével hozzuk összeköttetésbe, a tábla elhajlik és a küszöbre fekszik. A fődolog volt a dob két részével való közlekedést könnyűvé és biztossá tenni. E ezélból Desfontaines a gát ellenfalába és a pillérjébe kezelő aknákat készített. Ez aknák nyílásai a dobok horizontális és vertikális nyílásaival közlekednek és azokat kis zsilip-táblák zárják el, melyek egy emeltyü-kar segélyével úgy mozgathatók, hogy midőn a horizontális nyílást megnyitjuk, a vertikálist zárjuk s viszont. A táblák lefektetése és fölállítása ily módon igen egyszerűvé és könnyűvé válik s az emeltyü-kar elforgatásával a duzzasztást megszüntetni, vagy előállítani lehet. Némely Marne-gátnál a Desfontaines-féle táblák egy része támasztórudakkal elláttatott oly ezélból, hogy a víznek horizontális nyíláson való bevezetésekor csak a táblák egyrésze feküdjék le. A támasztórudakat rovátékos vonórúddal lehet aztán kikapcsolni. Azonban a joinvillei gátnál ilyen támasztékokat nem alkalmaztak. Desfontaines első kísérleteinél fémdobokat használt s csak később alkalmazta tábláit falazott üregekben, melyeknek csak oldal- és felsö fala öntöttvaslemez. Bár a duzzasztás magasságára a Desfontaines-féle tábláknál az a körülmény, hogy a tábla alsó része mélyen benn forog a gát testében, határt is szab, a szerző úgy hiszi, hogy a joinvillei gáténál nagyobb duzzasztásra is czélszerüen lehet e táblákat alkalmazni. 18. Árvédelem. (Mémoire sur la défense du territoire contre les inondations.) Irta : Gauekler. Az árvizek ellen a leghathatósabb védelmül nagy rezervoárok bizonyultak, melyek az árvíz egy részét tározzák. E mesterséges tavak a hegyek közt, hol a földmívelés nem lehetséges, kitűnő tenyésztő helyei a halaknak s azonkívül elevenerőt szolgáltatnak ipari czélokra, öntöző vizet az alsóbb müveit területekre. De vannak oly folyók, hol rezervoárok a terrén nagy esése miatt nem létesíthetők, máshol pedig — a nagy folyók mentén — a kiterjedt müveit területek miatt. Árvíz alkalmával a folyóknak nemcsak vizük, hanem hordalékuk is megszaporodik ; a meder és főként a part romlása folytán tetemes kavics és homok jut a vízbe és ez anyagok az elmosott, vagy meghágott töltések mögé kerülnek, terméketlenné téve a müveit földeket. A hordalék szempontjából igen fontos, hogy a mellékfolyónak torkolatánál a föfolyóval megegyező folyásiránya legyen, mert ellenkező esetben igen erős lerakódás, valóságos gát létesül a torkolatnál a föfolyóban. Ezért a torkolatok megjavítása kiválóan szükséges. Hogy az árvizek veszélytelen lehúzódását biztosíthassuk, a mellékfolyók alsó szakaszán a víz lefolyását elősegíteni, a felsö szakaszán pedig visszatartani kell. A munkálatokat a medencze felsö részén kell kezdeni, mert ellenkező esetben meggyorsítván a lefolyást, a folyók árhullámainak találkozását elősegíthetjük. A legnagyobb árvizek rendesen az árhullámok különlegesen kedvezőtlen találkozásából erednek, hogy t. i. az alsóbb folyók árhullámai később indulnak el úgy, hogy a felülről jövő árhullámmal találkoznak.