Vízügyi Közlemények, 1903 (18. füzet)

3. sz. táblázatos melléklet: Csapadékmérő állomásaink betűsoros jegyzéke

A töltésezett folyónál a profil három részből áll : a kis- és nagy vizi mederből és a töltésekből. A kisvizi meder a kis- és középvizeket vezeti le a partok közt, mig az árvizeket a töltések közé fogott árvízi meder. A kisvízi meder biztosítása rendesen keresztgátakkal történik, melyek nemcsak a meder kimosását gátolják, hanem a tutajozás és ipar részére is elegendő vízmagasságot tartanak. A töltések közé fogott ártér rendesen mívelés alatt áll ; ezért úgy kell berendezni profilját, hogy e területnek a kisvízi meder felé esése legyen, hogy így az árvíz gyorsan vissza tudjon húzódni. Kanyarulatban ez esésnek erösebbnek kell lenni, mint egyenesben. A töltések mérete magasságuktól függ. Czélszerü oldalukat termőfölddel berakni és rajtuk védelmül fűzfát növelni. A töltések közepén függőleges homoktestet ajánl, melyben a vakandok és egér nem tud utat törni. A torkolat megjavítása rendesen igen egyszerű : csak átmetszést kell tenni a főfolyás irányában lefelé s azonkívül terelő-sarkantyút készíteni, mely a mellékfolyó vízét az átmetszésbe terelje. Az árvizek sodra a torrenseknél rendesen a kisvizek sodrával ellentétes part mellett húzódik. Árvízkor a nagy görgetegek a legnagyobb mélységekben a meder legkivájtabb helyein mozognak ; a víz apadásával e görgetegek aztán itt ülepednek le, fölmagasítják a medret úgy, hogy a közép- és kisvizek az ellentett oldalon vájnak medret maguknak. A föfolyó alsó szakaszán a folyás gyorsítása czéljából átmetszéseket kell tenni. A Rajnát szabályozásakor hosszának 014 részével rövidítették meg. A kisvizek medrét vagy a természetes partok, vagy meghágható töltések határolják. A partés töltés-oldalokat kő-, vagy rözseburkolattal védik. A töltések, mederelzárások alapját czélszerü fásinából készítni, mely hajlékonyságánál fogva jól hozzá simul a fenékhez és kimosásokat nem enged meg ; köalapnál kimosások könnyebben keletkeznek. A fasina-müvek két módon készülnek : vagy rétegesen egy sor fasina és fölötte egy réteg terhelő (kő, tégla) anyag ; vagy pedig hosszú hengerek rendszere szerint, midőn az üres fasina-hengerekbe kő, vagy föld-magot tesznek. A Rajnán mind a két módot alkalmazták. A meghágható töltésekon áteresztők vannak, melyeken előbb átömlik a víz, mielőtt a töltést meghágná. Ez áteresztök teteje, oldala és alja rőzsével, hengerekkel és kővel burkolt. Ily módon az árvíz átbukását a töltésen és a töltés elmosását meg lehet akadályozni. Az öreg töltések a partok mögött bizonyos távolságban húzódnak. Közöttük igen buja és kitűnően termő rétek vannak, melyeknek hajlást kell adni a folyó felé. hogy a kiöntött víz oda visszafolyhasson. Svájczban a torrenseket keresztgátakkal szabályozzák, mint azt Scipion Gras az «Annales» 1857. évi folyamában leírta. Egy érdekes torrens-szabályozásról Culmann emlékszik meg. Ez a Verona szabályozása Svájczban. A torrens a hordaléki síkságban mélyen beágyazott. Völgye a Ponte-Verona jégárig fokozatosan emelkedik. Hordaléka igen tetemes; visszatartására 50 gátat létesítettek. E gátak körív alakú, boltozatszerű, 2 m. vastag, száraz kőfalak 1:3 rézsúttal. Az ív közepe mélyebben fekszik két szélénél. A fal lépcsős s minden lépcsőfok 0'5 m. széles és 2. m. magas. Építése fokozatos ; először az első lépcsőt építik ki s megvárják, mig mögötte a meder feltelik és csak azután építik tetejébe a második lépcsőt úgy, hogy minden ilyen fal csak 2 m. vastag legyen. Ez egymás fölé tett lépcsős falak tehát nem támasztó falak,