Vízügyi Közlemények, 1903 (18. füzet)

3. sz. táblázatos melléklet: Csapadékmérő állomásaink betűsoros jegyzéke

•317 MÁSODIK FÉLÉV. 9. A hajótöröttek megmentéséről. (Mémoire sur le sauvetage des naufragés). írta : ChariéMar saines. ÎO. Megjegyzések a mozgógátakról. (Observations relatives aux barrages mobiles.) írta : De Lagréné. Cambuzat írja, hogy az Yonneon, hol a hajózás időközönkénti és a folyó vízjárása torrensjellegü, az állványos gátak kezelése nehézkes és veszedelmes; ezzel szemben Saint-Yves az alsószajnai állványos gátak veszélytelen kezelését állítja. De az alsó Szajna csöndes vízjárású s éjjeli kezelést nem igényel. De Lagréné csak a torrensfolyókra értette az állványos gátak veszélyességét. A hajóról való kezelést a táblásgátaknál Cambuzat kevésbbé veszélyesnek tartja, mint az állványos gátnál a szolgálati hidról való kezelést. Saint-Yves épen ellenkező véleményben van. De Lagréné még megjegyzi, hogy az állványos gátak tűi igen könnyen törnek, mint azt a Suresnes-gátmutatja. 11. Szemle. (Chronique.) a) Svédország közmunkái. b) A Vauban-zsilip 1808. júl. 4-ikén összeomlott Gravelines-nél és az egész Aa völgyét árvíz borította el. Provizórikus gátat emeltek a zsilip helyett. 12. A Szajna-medeneze folyóinak vízjárása az 18(>(>. évi szeptember havi árvíz alkalmával. (Étude sur le régime des eaux du bassin de la Seine pendant tes crues du mois de septembre 186G.) írták: Belgrand és Lemoine. Az 1866. év szeptember vége felé Francziaország igen nagy részében pusztított az árvíz. A Loire völgye legtöbbet szenvedett; a Szajnáé valamivel kevesebbet. A Szajnán a párisi Tournelle-hídon 5'21 m.-t ért el a víz és így a közepes nagy árvizek közé sorozható. De különös volt az, hogy oly időben jött, mikor a Szajnának nem szokott árvize lenni ; 1732-től kezdve egyetlen 5 m.-t meghaladó árvíz sem esett június, július, augusztus, szeptember, vagy október hónapokra. Ugyanis a Szajna vízgyűjtője s/

i részben átbocsátó és a száraz évszakban a források kiapadnak úgy, hogy a talaj jelentékeny csapadékot tud elnyelni. Rendkívüli körülményeknek kell fellépniök, hogy mégis árvíz keletkezzék. Másik nevezetes sajátsága volt az árvíznek, hogy a mellékfolyók egyetlenegy árhullámából verődött össze. A szajnai árvizek Párisnál a mellékfolyóknak általában több egymásután következő árvizeiből keletkeznek. A Páristól lefelé eső medenczerész alig kapott esőt ; csak a Páristól fölfelé eső rész vett részt a záporesőből. Főként az Yonne vízgyűjtőjén dühöngött az árvíz ; itt ugyanolyan felhőszakadás tört ki, mint a Loire völgyében. Itt a károk igen nagyok voltak. A Marne, Aisne és Oise völgyében már kevesebb csapadék jutott. Ez árvíz lefolyásából igen jól megfigyelhető volt, hogy az átbocsátó medenczéjü folyók árvizei később kezdődtek és tovább tartottak, mint az át nem bocsátóké. Amazok árvize lassan, emezeké hirtelen emelkedett ; amazoké igen zavaros, emezeké sokkal tisztább volt. Ez alkalommal külön megfigyelés alá vették az átbo-