Vízügyi Közlemények, 1903 (18. füzet)

3. sz. táblázatos melléklet: Csapadékmérő állomásaink betűsoros jegyzéke

•310 A görbület két szélén húzott tangensekkel bezárt szög megállapítja a középmélységet. Ha a fenékmélység általában hirtelen változik, a görbület szintén hirtelen változik. Legtöbb görbületnél azonban azt tapasztaljuk, hogy a mélység változása folytonos a görbeség folytonos változása szerint. Ha q az 1000-rel szorzott görbületnek változása és p a mélység változása km.-kint, akkor q = 0-1553 p+ 0-0114^». E képleteket általános érvényüeknek lehet tekinteni, csak a koefficiensek változnak a folyók természete, esésük, mederalkatuk stb. szerint. Ezután Fargue elméleti fejtegetés alá veszi a folyó sodrának görbületét és e görbületnek a görbéjét, melyet a fent leírt módon szerkesztett meg. A fenékmélység és a folyó görbülete között szoros összefüggés lévén, minden fenékalakulatnak bizonyos görbület felel meg. Ha a fenék hosszanti metszete egyenes a legmélyebb ponttól a zátonyig, úgy a sodor görbesége leginkább oly vonalhoz hasonlít, mely S alakban két spirális vonalból van összetéve s melyet Fargue spirális-volutának (spirale-volute) nevez. E spirális-voluta görbületvonala egyenest ad és a görbülettel kapcsolatos mélységi, fenékesési stb. törvények ez esetben igen egyszerű képleteket és alakokat vesznek föl. E spirális-volutának a fenék egyenes szerint való változása felel meg. Fargue táblázatban adja meg azokat az elemeket, melyek szerint a folyó görbületét meg kell állapítani, ha a fenék hosszanti metszete egyenest mutat. E spirális-voluta egyik ivéből az átmenet a másikba a görbület folytonos kisebbedésével történik úgy, hogy az inflexiónál jó darabon a görbe egyenesnek tekinthető. A spirális-voluta nagyban különbözik két, S alakban összetett félkörtől, hol az inflexiónál csak igen kis darabon van egyenes ; a kétféle görbületbe való átmenet hirtelen, mert a körív minden pontjában a görbület állandó. A folyóban e hirtelen irányváltozás erős súrlódást okoz ; a köríves inflexiónál hirtelen lerakódik a hordalék, de csak kurta darabon. Itt magas és rövid zátony létesül, míg a spirális volutánál hosszú és alacsony. Ez utóbbi alak tehát a hajózásra kedvezőbb. A görbület folytonos változása, a tetőponttól való folytonos kisebbedés az inflexióig, szükséges ahhoz, hogy kedvező elhelyezkedésű zátonyok létesüljenek két-két görbület közt. Természetes, hogy a spirális-volután, ez egyszerű vonalon kívül, fokozatosan növekedő sugarú körívekből is meg lehet közelíteni a folyó természetes görbeségét. De ekkor föl kell tételezni, hogy a fenék nem egyenes, hanem folytonos görbe szerint változik. E körívekből összetett vonal annál tökéletesebb lesz, minél f'olytonosabbá tudjuk tenni az átmenetet, vagyis minél kisebb részeit használjuk a köríveknek. Legtökéletesebb alakul Fargue kétszer transzcendes görbét nyer, bisinusoidot, mely leginkább megfelel a folyó görbületének, lia a fenék nem egyenes, hanem görbe szerint változik. A Garonne egyik szakaszát ilyen bisinusoid szerint szabályozták és Fargue kíváncsian veti föl a kérdést, hogy vájjon a létesülő fenékmélységek meg fognak-e felelni a számítottaknak, lia a munkálat kész lesz és hatása érezhetővé válik. Minden esetben tehát, mikor a fenék hosszanti metszete adva van, meg lehet határozni a medernek azt a görbületét, mely a fenéknek megfelel. És viszont, ha megvan a meder alakja, lia megállapítottuk a sodor nyomát, görbületét, meghatározhatjuk azt a fenékvonalat, mely a görbének megfelel. Helyes nyom megállapításával tehát helyes fenékelrendezést létesíthetünk. Természetes, hogy a sodor