Vízügyi Közlemények, 1903 (18. füzet)

3. sz. táblázatos melléklet: Csapadékmérő állomásaink betűsoros jegyzéke

•309 csak nemrég biztosították a medret; Barsac alatt természetes állapotában van. E munkálatokról Baumgarten az 1848-iki «Annales»-ban emlékezett meg. A párhuzamos müvek távolsága 170—190 m. A fenék homok és kavics,-melynek átmérője 5—6 cm., a homok aránya a kavicshoz 33—5O°/

0. A Garonne-on igen sok sebességmérés történt, úszókkal, szárnyakkal, PitotDarcy-csövel s a mérés eredményeit a Langon-hídi mércze vízállásaival hozták kapcsolatba egyenlet segítségével, melynek állandóit a legkisebb négyzetek módszerével határozták meg. Az egyenlet a következő: Q = 86-518 -j- 120-184 h 41-698 A

2, hol Q a víztömeg és h a vízállás. A középvíz tömege 687 m

8, mely 2-62 m. vízállásnak felel meg. A folyó vízállásairól kimutatást készítettek, hogy évenkint átlag hány napig van a folyó 1 m. alatt,.1—2 m., 2—3 m., 4—5 m., 5—6 m., 6—-7 m., 7—8 m. közt és 8 m. fölött. Hogy Fargue a folyó kanyarulatai és a vízmélység közötti összefüggést megtalálja, a folyónak sajátságos hosszanti metszetét készítette el. A folyó sodra szerint fejtette ki a Garonne-t. Vízszintes tengelytől lefelé fölvitte a legkisebb vízi mélységeket és ugyanazokra az ordinátákra fölfelé, vagy lefelé (a szerint, a mint a folyó konkáv oldalát bal- vagy jobb oldala felé fordította) a görbület nagyságát. Ez utóbbit így kapta meg: a helyszínrajzban az egyes görbületeket paraboláknak tekintette, melyeknek paraméterét sorban meghatározta, így aztán minden ponton a görbületsugarat és a görbület nagyságát | - j is megkapta. Hogy apró törtszámokkal ne dolgozzék, a görbület nagyságát 1000-rel szorozta meg és így rakta föl a tengelyre. Az inflexióknál, hol a sodor görbesége 0, ott a hosszszelvényben fölrakott görbületi vonal egyenes és az x tengelylyel összeesik. A fenék, vagy inkább vízmélység változása meglehetős törvényszerűséget mutat, a mély és magas helyek, eltekintve jelentéktelen, lokális változásoktól sorban következnek egymásután úgy, hogy a gázlók bögékre osztják a folyót. Ha most a görbületi és mélységi viszonyokat összehasonlítjuk, a következő általános jelenségeket tapasztaljuk : 1-ször, hogy a gázlók mindig az inflexióknál vannak ; 2-szor, hogy a mély helyek a görbület tetőpontjának felelnek meg; 3-szor, hogy minél erösebb a görbület, annál nagyobb a vízmélység. Azt is lehet észlelni, hogy nemcsak inflexióknál, hanem általában az egyenes szakaszokban is kisebb a mélység. A gázlók azonban nem helyezkednek el közvetlenül a görbület végére ; általában 253 m.-rel lejebb vannak, a mi a gázlók ferdesége miatt van így. Épen így a rajz a mélységek eltolódását is mutatja a görbeség tetőpontjától ; az eltolódás középértékben mintegy 307 m.-t tesz ki. A mélység és a görbeség közötti viszonyt a következő képlet fejezi ki : С = 0-03 H

z — 0'23 H

2 -f- 0-78 H — 0-76, mely képletben az állandó koefficienseket a legkisebb négyzetek elméletével számították ; H jelenti a vízmélységet méterben, С pedig a tetőponton lévő görbület 1000-szerese ^^ E képletnek megfelelő görbét Fargue megrajzolja. Azonban e képlet csak bizonyos határok közt érvényes, míg a görbének hossza 926 és 1671 m. közt változik. Kisebb és nagyobb hosszaságra nem ad jó eredményt. Valamely böge középmélysége függvénye a megfelelő görbe középgörbeségének. Ha h

x a középmélység, c

t a középgörbeség, akkor l

h = 1-50 (1 -f V'íi

2 -j-1-711 ej.