Vízügyi Közlemények, 1903 (18. füzet)

3. sz. táblázatos melléklet: Csapadékmérő állomásaink betűsoros jegyzéke

•302 tömések alkalmazásával légáthatlanok voltak; néhol masztikot is használtak e czélra. A pillér csöveit a tartóknak megfelelöleg 4-564 m.-re állították egymástól. A csövek felső részét öntöttvas fejezettel látták el, mely díszes alakzatú volt. Minden pillérbe két csö jutott, melyek egész szabadon állottak. Az első gyűrűk besülyesztése nehézséggel járt, mert előszörre annyi gyűrűt kellett összeilleszteni, hogy a csö fenékre állítva kiérjen a vízből ; kézi emelőkre itt gondolni sem lehetett, mert 40,000 kg.-nyi súly emeléséről volt szó. Ezért úszó hajóvá változtatták a csövet oly módon, hogy a két első gyűrű összeillesztésével a felső gyűrűre légzárófeneket alkalmaztak. így toldták a gyűrűket aztán egymás fölé, míg a kellő magasságú oszlop elö nem állott, melyet aztán helyére állítottak. Az anyag kiemelésére 7 ember állott egyszerre munkában egy csőnél. 24 óra alatt 26 m

s földet lehetett kiemelni. A földnek a fenékről való felszállítása gőzgépes emelővel történt. A csö lejebb sülyesztésénél igen lassan engedték ki a komprimált levegőt a csőből, hogy helyét a víz csak szivárogva foglalhassa el; azután a csö tetejére reá engedték az emelök segélyével a terhelést és addig tartották rajta, míg a csö sülyedt. Aztán fölemelték a terhet, kiűzték a vizet komprimált levegővel s a munkát tovább folytathatták. A csö szilárd talajra érkezvén, hozzá láttak a betonozáshoz. A malterbe a homokot és czementet 1 : 2 arányban alkalmazták. A betonban 5 rész malterre 9 rész kavics jutott. E kavics 2/

3-a zúzott kő, 1/

8-a folyamkavics volt. A betonból naponkint 40 m

3-t öntöttek. A betonnal fölérkezve a légkamráig, ezt leszerelték s a beton többi részét szabadon öntötték ki. A 4-ik pillér alapozásánál a légkamra csöveit megfejthetlen okból támadt explózió eltörte, 2 ember meghalt s a csőbe 4'6 m. magasra tódult be egyszerre az iszap. A két hídfőt czölöprácsra alapozták ; még pedig a jobboldali hídfőnél az alapot közvetetlenül tették a czölöprácsra, a baloldalinál sülyesztö szekrényt használtak. {). Jelentés Trig'er módszeréről, melylyel a balesetek elkerülhetők a hidraulikai müvek alapozásánál. (Rapport de la commission chargée d'examiner un mémoire de M. Triger, ingénieur civil, sur les mesures à prendre pour prévenir les accidents auxquels peut donner lieu l'application de son procédé de fondation des ouvrages hydrauliques.) írták : Combes

, De Hennezel és Féline Romany. A Loire völgyében Clialonnes-nál köszénrétegek vannak a folyó medre alatt mintegy 25—30 m. mélységben. E rétegek kihasználása czéljából szükséges volt a Loire medrében akna lesülyesztése. A módot ez eljárásra Triger találta ki. Ugyanaz az eljárás ez, melyet már Papin, a gőznyomás erejének első észlelője alkalmazott, midőn a víz alatt égetett el egy darab gyertyát oly módon, hogy üres üvegharanggal lenyomta a víz alá. És Papin megjegyezte, hogy amint folyton friss levegőt nyomván be az ily harangba a gyertya folyton ég, úgy a buvár-harangban is a tartózkodás folytonos lehet, ha a levegő ki- és bejuthatásáról gondoskodunk. Triger a gyakorlatban ugyanezt az elvet alkalmazta. 1'33 m. átmérőjű, 20 m. hosszú kovácsvashengert, mely több gyűrűből állott, sülyesztett le ; e fölé aztán kamrát helyezett, melynek átmérője akkora volt, mint az előbbié, magassága pedig akkora, hogy az ember állhatott benne ; a kamra alja és teteje el volt zárva és szelepekkel, csapokkal ellátva oly módon, hogy bele és az alsó hengerbe sűrített levegőt lehetett beereszteni, vagy tetszés szerint kibocsátani. A szabadból a kamrába s a kamrából