Vízügyi Közlemények, 1903 (18. füzet)

3. sz. táblázatos melléklet: Csapadékmérő állomásaink betűsoros jegyzéke

112 partoknál a partmagasságáig csinálták, innen kezdve a keresztgát teteje emelkedett a természetes partig. A partvonalakat fenyöczölöpökböl készítették; e czölöpöket ГЗ m. távolságra verték le ; vastagságuk 18—23 cm. volt ; a szükséghez mérten kötögerendákkal biztosították őket és aztán gallyakkal befonták; a kötögerendák a rözsefonásokat is szorították. Ugyanez eljárás szerint készültek a keresztgátak is. Néhol kettős sorú czölöpözést és falat csináltak, egymástól 1—1-8 m. távolságban; ilyenkor a két czölöpsort traverzek kötötték össze; a két fal közötti tért kavicscsal töltötték ki. A czölöpfalak lábazatához fasinakolbászt és köhányást tettek biztosítékul. Végül az építmény tetejére füzfadugványokat tettek. A keresztgátakat a természetes partokba igen jól bekötik és a folyótól elhódított területekert fűzfával dugvánvozzák. Az iszapolás mindig a terület felső végénél erösebb. A partok hosszában, minden kamra részére nyílásokat hagynak, hogy a kamrák dugványozása csolnak használatával történhessék. E nyílásokat különben lezárva tartják. A mellékágak elzárásánál az ág alsó és felső része gyorsan feliszapolódik és közben tó marad meg; ezért e tó feliszapolására csatornát kell fontartani. Baumgarten részletesen leírja a czölöpök kitűzését, leverését, a czölöpök befonását rőzsével, a czölöpfalak dugványozását, a rözsekolbászok és köhányások készítését, az újonnan nyert területek beültetését s végül a nyert területek tulajdonjogára vonatkozó törvényeket, rendeleteket és pörös ügyeket. E munkálatokon kívül történt még vontató utak létesítése, kotrás és sziklák eltávolítása a mederből. Baumgarten részletezi a költségeket. A munkálatokból a parti birtokosokra következő hasznok származtak: 1. a partok elmosás ellen való biztosítása, 2. új földek nyerése, 3. az árvédelmi töltések létesítésének biztossága, ha őket az elmosás ellen védett partoktól bizonyos távolban elkészíteni akarják. A munkálatok után tett vízszín-bemérések mutatják, hogy a vízszín-esés a szabályozás folytán a középesés szerint mindinkább kiegyenlítődni igyekszik, hogy a szabályozott részeken a víznívó sülyed, hogy a sellökön az esés kisebbedik, hogy hosszú, szabályozott részek után a vízszin helyi fölmagasbodást mutat s végre, hogy a munkálatok fölött sellő képződik. A szabályozás első hatása, hogy az összeszükített szakaszon a vízszín emelkedik, majd később a meder kimélyedése folytán sülyed. E kimosás folytán az esés a szabályozott részek fölött emelkedik és ott gyakran veszélyes sellők alakulnak ; ezért Baumgarten a munkálatoknak a folyó egész hosszára való kiterjedését javasolja ; e nélkül, mondja Baumgarten, csak átteszszük a bajt egyik helyről a másikra. Az 1841 évet követő igen esős évek gyakori árvizeit a közönség és a mérnökök egy része a szabályozásnak tulajdonította. Baumgarten bizonyítja, hogy a meder összeszűkítése nem növelte lényegesen az árvíz magasságát. A szabályozott részekben a leglényegesebb változást a keresztmetszetek mutatják; a meder mélyedt, a hidraulikus sugár növekedett, az ártér beiszapolása nagyobbodott, a keresztmetszet alakja szabályos lett, a profil középsebessége növekedett. A folyó hosszmetszetében a fenékhátak mélyedtek és a mélységek feltöltődtek s a fenékvonal egyenletesebb lett. A szabályozás előtt voltak helyek 0-75 m. és 0'60 m. mélységgel, míg a munkálatok után a fenékvonal mindenütt legalább Ilm. mély lett.