Vízügyi Közlemények, 1903 (18. füzet)

3. sz. táblázatos melléklet: Csapadékmérő állomásaink betűsoros jegyzéke

109 kiszélesedésének tulajdonítottak. A kísérletezők azt hiszik, hogy nem mindig a meder felmagasítása okoz vízszínemelést, sőt bizonyos esetekben a meder valamely széles helyén létesült kellő méretű gát a vízszin rendes nivóra sülyedését eszközli. Ezt a kísérletek is igazolják; ugyanis lehetett a kiszélesedett csatornarészbe oly gátat tenni be, mely a vízszint teljesen az egyenletes mozgás nívójának megfelelöleg kiegyenlítette és a kiszélesedés okozta bemélyedést és az alatta levő túlemelkedést megszüntette. A második csatornával a vízfolyások kettéágazásának hatását lehetett vizsgálni. Bár a víz kétszer akkora csatoi'naszelvényben folyt a kettéágazásban, mint mikor a csatorna normális szelvényében mozgott, mégis a vízszín duzzadása, fölmagasbodása volt megállapítható. Természetes, hogy e tünemény, mely e szük és nagy esésű csatornában szemmel látható, a természetes vízfolyásoknál kevésbbé szembeszökő és csak pontos nivellálással állapítható meg. Ennélfogva a kísérletezők mind a meder kitágulásánál, mind a mellékágakba oszlásánál a víznivó túlemelkedését tapasztalták. Megjegyzik még, hogy kísérleteik nem abszolút becsüek és csak bizonyos hozzávetőleges következtetésre alkalmasak. :í. A belleville-i munkálatoknál 1840—42. évben használt hidraulikus mész. Extrait d'une mémoire sur les travaux exécutés sur la chelferie de Belleville pendant les campagnes de 184-0, 1841 et 1842.) írta : Chabaud-Latour. Egy francziaországi hidraulikus mészfaj leírása, elkészítésmódja és tulajdonságai. 4. Sziklák eltávolítása Croisie kikötőjének bejárójából. (Mémoire sur l'extraction des rochers de la passe d'entrée du port du Croisie.) írta : De La Gournerie. Croisie kikötőjének vezérerében kinyúló sziklák voltak, melyeket a tenger holt vize (mortes marées) csak 3 m.-nyi magasságban födött el. Ez akadályok eltávolítása a közlekedés érdekében szükségessé vált. Mintegy 2200 m

s sziklát kellett a víz alól kiemelni, hogy így a tenger legalacsonyabb vízszíne alatt 1 m.-nyi mélységben legyen a bejáró feneke. A sziklák anyaga gránit volt. Több, kevés sikerű kísérlet után a sziklák eltávolítására Coulomb eszméje szerint készült légkamarás hajót használtak. A hajó belsejében légharang van, mely fönt zárt, alant nyitott. A hajót a helyszínére vontatják, midőn még a tenger áramlása nem nagy, a kellő pont fölé elhelyezik, a munkások bemennek a légkamrába, honnan aztán légpumpa segélyével a vizet kinyomják. Míg a víz kiszorítása tart, addig a munkások egy közbenső karzaton tartózkodnak ; midőn a kamra üressé válik, hozzá kezdenek a munkához. Aknákat vágnak, köveket zúznak, s a törmeléket fölemelik. A készüléket aztán elvontatják, mikor a tenger oly magasra emelkedik, hogy a hajóforgalom megindul. De La Gournerie részletesen leírja a légkamra szükséges méreteit, a számításokat, melyek erre vonatkoznak ; a lég sűrítésére szükséges mótor munkaképességét stb.