Vízügyi Közlemények, 1903 (18. füzet)

3. sz. táblázatos melléklet: Csapadékmérő állomásaink betűsoros jegyzéke

110 MÁSODIK FÉLÉV. 5. A Garoniieiiak a Lot beömlése alatti szakasza Lot-et-Garoime départemeutban. (Notice sur la portion de la Garonne qui s'étend en aval de l'embouchure du Lot dans le département de Lot-et-Garonne, et sur des travaux qui y ont été exécutés de 1836 à 1847.) írta : Baumgarten. A Garonnenak Lot-et-Garonne départementbe eső völgyszakasza igen termékeny. A folyó kanyargós és szigetek alakítására hajlandó; medrét néhol igen gyakran változtatgatta egyik hegy lábától a másikig. A partok altalaja nagyon átbocsátó úgy, hogy árvízkor megtelik vízzel s midőn aztán a folyó medrébe húzódik, a földalatti vizek vissza folynak a mederbe, a partok bedűlnek s a talaj a meder felé csúszni törekszik. Baumgarten a hordalék három faját különbözteti meg. 1. Az egyik oly nagyszemű hordalék, hogy a folyó csak idöröl-idöre tudja a fenekén görgetni. 2. Apróbb szemű hordalék, melyet a folyó már időnkint lebegtetni tud; az ily hordalék útja is meg-megszakított. 3. Oly finom hordalék, melyet a folyó teljesen lebegtet s mely szinte folytonosan teszi' meg útját a tengerig. Az első fajtájú hordalék alkotja a meder fenékhátait, melyek nagy kavicsszemekböl állanak. E kavicszátonyok igen magasak és a hajózás akadályai ; nem igen mozognak és a hordalék, melyből alkotvák, nem jelenkoriak, hanem elmúlt idők rakodmánya. A második nemű hordalék apró kavics és durva homok, melyet a víz nagyobb sebességnél és tömeg mellett lebegtetni, elragadni képes ; e hordalék időszakonként meg-megszakított útja igen jól észlelhető. A harmadik faja a hordaléknak a finom iszap; ez a legbecsesebb hordalék, mert termékenynyé tudja tenni a földeket; ez iszap oly könnyű, hogy útja szinte folytonos lehet a tengerig; ez iszap adja árvízkor a folyó különböző szinét, amint egyik vagy másik mellékfolyó völgyéből ered. Igen pontos szintezést végeztek a Garonne-on és meghatározták különböző vízállásoknál a folyó felszínének magasságát, vagyis vízi hoszszelvényét. Nemkülönben a folyó emésztését is megmérték a hoszszelvény megállapításakor. A folyó középesése 0-265 m. kilométerenként; de ez esés nincs egyenletesen elosztva, csekély esésű bögék és gyorsesésü bukók váltakoznak. E sellők annál inkább kiegyenlítődnek, minél nagyobb a vízállás. Néhol a folyó vízszíne ellenesést mutat, ha a vízszínének magasságát a görbület homorú oldalán mérték, hol a czentrifugális erő a vizet felduzzasztottá. Észlelte Baumgarten, hogy áradáskor a víz színe a keresztmetszetben domború, apadáskor homorú; apadáskor a behorpadás kevésbbé volt jelentékeny, csak egykét cm., áradáskor a domborodás a parti vízszínhez képest 2—11 cm. volt; ha czentrifugális erö is emelte a vizet, kanyarulatokban a domborúság 40 cm.-re is növekedett. A Garonneban a fenékhátak és mélységek váltakoznak ; mindenütt, hol a folyás egyik parttól a másikra megy át, a mederben fenékhát alakul, a homorú partoknál pedig mélységek vannak. Kisvízkor a fenékhátakon van a legnagyobb sebesség, míg nagyvízkor rendesen a mélységeknél, mert e mély helyeken az árvíz részére szük szokott lenni a meder. A part a homorú helyeken igen meredek, a domború helyeken nagyon lejtős. Baumgarten osztályozza a Garonne vízállásait kis-, közép-, nagy- és árvizekre és azt tapasztalja, hogy 15 évi átlagból számítva a Garonne-on évenkint 145 napig