Vízügyi Közlemények, 1903 (17. füzet)

A városi szennyvizek tisztítása

itten is jelentékeny emelkedést mutat a keménységgel egyetemben, világos bizonyságául annak, hogy a klórtartalom folytán a talaj mész- és magnéziatartalma folytonosan csökken. Ezen adatok ismertetése után egy nagyon fontos körülményre kell kiterjeszkednem. Említettem volt ugyanis már, hogy a terület magaslaton fekszik s hogy talaja vastag homok és alatta agyag. Ezt a terület berendezése előtt is jól tudták s azt hitték, hogy a talajcsövek között az altalajba leszűrődő víz semmi kellemetlenséget nem fog okozni, mert mind észak és kelet, mind dél felé elegendő vastag az áteresztő réteg. A reménység azonban nem vált be, mert az öntözés kezdetekor azonnal kiderült, hogy a területtől délre eső alacsonyabb fekvésű gatowi földeket a talajvíz felverte s miután a jelenséget másnak nem lehetett tulajdonítani, mint annak, hogy arrafelé az átbocsátó homokréteg vastagsága jelentékenyen alább száll és az át nem eresztő réteg a felszínhez közel jut, a város nem tehetett egyebet, mint hogy az ottani főlecsapoló csatornáját 7—9 m. mély övárokká alakítsa át s a leszűrődő vizek felfogásával a további elmocsárosodásnak elejét vegye. Ez teljes mértékben sikerült is. A baj azonban nem maradt egymagában s rövid időn belül a Carolinamagaslat északi oldalán fekvő területek tulajdonosai is mindinkább hangosabban panaszkodtak a talajvíz fokozatos emelkedése miatt és miután a város ama véleményüket, hogy a talajvíz emelkedése az öntözéssel áll összefüggésben, helyesnek el nem ismerte, pörölni kezdtek. A perek végét könnyű elképzelni. A megejtett helyszíni szemlék és fúrások a panaszokat igaznak találták és a város az 1896/97-iki számadó évben már 17.995-42 márkát fizetett a birtokosoknak kártérítés fejében. Természetes azonban egyúttal az is, hogy a város megismervén a nem sejtett geologiai alakulást, az évenkinti kártalanítások helyett sokkal czélszerűbbnek tartotta az állapoton egyszerre és gyökeresen segíteni. E végből 1898-ban a Carolina-magaslat északi lábánál az A. Zech-féle majortól kezdődőleg egészen a Havelig egy felerészben nyilt és felerészben fedett (de az oldalain likacsos), mélyen lehelyezett csatornát kezdett építeni, melyet 1899 végére nagy költséggel valószínűleg be is fejezett. A kerület általános berendezését az előbb leírt felfogó csatornával együtt e jelentésemhez csatolt helyszínrajz mutatja. E kitérés után áttérve most már az öntözés pénzügyi részére, az 1896/97. számadó év adatai szerint az öntözött terület vételára és berendező talajcsövező költsége 1,061.218-75 márkába került s a leltári anyagok értéke 6.528'57 márka volt, vagyis az öntözött terület felszerelésével és leltárával együtt 1,067.747-32 márka értéket képviselt. Az évi kiadás a fizetett kártalanítás nélkül tisztán az öntözésre a következő volt : Személyi kiadás Dologi kiadás 7.232-92 márka. 6.509-38 « Összesen 13.742-30 márka.