Vízügyi Közlemények, 1903 (17. füzet)

Bevezetés

9 hogy nyilt vízfolyásokba való bevezetésük adott körülmények között káros következményekkel jár. Hogy mik a városi szennyvizek folyókba való egyszerű bevezetésének következményei, eléggé ismeretesek ugyan, de a teljesség kedvéért pár szóval róluk is meg kell emlékeznem, miután vannak köztük olyanok, melyek a közérdek szempontjából a legnagyobb figyelmet érdemlik meg. A mi a szennyvizek bevezetésének mezőgazdasági szempontból való hatását illeti, károsodásokról szólani alig lehet, mert hisz a városi szennyvizek mindazokat az anyagokat tartalmazzák kisebb, vagy nagyobb mértékben, melyek a növényi életre fontosak. A vizet igénylő iparágak száma pedig, melyeknek a nitrogénnel, illetve szerves anyaggal túlterhelt vizek ártalmasak — igen csekély (mosógyárak, sörgyárak, bőrgyárak stb.) s legtöbbjük könnyen kikerülheti a velük járó kellemetlenségeket. Legnagyobb fontosságot kell azonban a városi szennyvizeknek a közegészségügy szempontjából tulajdonítani, a mennyiben a viz iszapja és oldott állapotban levő szervesanyag tartalma a legkülönbözőbb bajoknak lehet kútforrása. Ha t. i. a városok szennyvizét olyan vízfolyásba vezetik bele, melynek viszonyai a lebegő alkotó részek lerakodására alkalmat adnak, úgy eltekintve attól, hogy az ilyen eredetű iszap rothadása közben fellépő bűz a környező lakóhelyekre és lakósokra nézve a legnagyobb mértékben terhes és kellemetlen, még nagyobb veszélyt rejt magában az a körülmény, hogy a szennyvizek különböző eredetéhez képest a legkülönbözőbb fajú parazitáknak, rothasztó és betegségerjesztő csiráknak valóságos melegágya. Bebizonyított tény, hogy a legkülönbözőbb paraziták tenyésznek a városok szennyvizeinek iszapjában, vagy legalább is életük egy részét ott élik át, hogy a lépfene, hagymáz, kolera, dizentéria, anémia stb. csirái a szennyezett vizekben legalább egy ideig teljesen megtartják ragadósságukat. A vízben oldott, rothadásra hajlandó szerves anyagok a kellemetlen vegyületek egész sorozatának képződésére is alkalmat adnak, melyek az emberi egészségre való ártalmasságuk mellett különösen a halászat szempontjából érdemelnek nagy figyelmet, mivel mérges hatásukon kivül a bomlás és rothadás közben a vizet a halak legszükségesebb életfenntartójától, az oxigéntől részben, vagy egészben megfosztják, úgy hogy a halak legnagyobb részben elpusztulnak. A szennyvizeknek ezen káros hatása főként meleg időben konstatálható, mely a rothadásnak inkább kedvez, mint a hideg, s az intenziv rothadás mellett a szénhidrátoktól nemcsak különböző alkoholok képződnek, hanem még a zsiradékok szabad zsírsavakat, gliczerint, a fehérnye-anyagok pepton-vegyületeket, amidszármazékokat, savakat, arómatikus vegyületeket, ammoniákot, hydrotiont, s közben határozott mérgező hatású ptomainokat képeznek, és e mellett — mint már említettem —- megfosztják a vizet a benne lévő oxigéntől is. A városi szennyvizek e káros voltának felismerése után természetesen szorgos tanulmány tárgyává tették azokat a folyókat is, melyek hasonló vizeket vesznek fel. A legkülönbözőbb bizottságok és egyedül álló szakférfiak tudományos buvárlat tárgyává tették a kérdést, s arra a mindennapi tapasztalatra támaszkodva, hogy a beszennyezett folyóvizek a szennyezés folytán felvett tulajdonságaikat hosszabb-rövidebb út megtétele után elvesztik, tanulmányozni kezdték a folyóvizeknek úgynevezett öntisztító tulajdonságát.