Vízügyi Közlemények, 1903 (17. füzet)

Bevezetés

10 A folyóvizek e tulajdonságát a kutató emberi elme természetesen magyarázni is törekedett, s a már említett angol bizottság a jelenség okát főként a vízben oldott állapotban lévő oxigénben találta, mely a légnemű állapotban levőnél sok tekintetben hatékonyabb. Az erre vonatkozólag végzett kísérletek azonban később beigazolták, bogy itt nem csupán egyszerű oxidáczió-folyamatról van szó, hanem sok egyéb körülmény is szerepet játszik. Fontos szerep jut bizonyos esetekben a folyóban és szennyvízben levő anyagok kölcsönös cserebomlásának, továbbá a világosság hatásának, de mindezek mellett legnagyobb fontosságot kell tulajdonítani a vízben fellépő bizonyos mikroorganizmusoknak, melyek a vízben oldott oxigénben és szerves anyagokban az életük fentartásához szükséges anyagokat megtalálván, az utóbbiakat oly módon alakítják át, hogy termékeik további rothadásra többé nem alkalmasak. Hogy pedig az utóbb említettek mellett is a folyók mikroorganizmustartalma az öntisztítás befejezéséig fokozatosan csökken, az nem teszi kétségessé a mikroorganizmusok hatását, hanem csupán azt bizonyítja, hogy életfeltételeik a szerves szennyezés fokozatos eltűnésével megkevesbedvén, a tovább szaporodás helyett feladatuk befejezésével tönkremennek és belőlük csak annyi marad meg, a mennyinek megélhetése még biztosított. A folyóvizek öntisztító hatásában nagy fontossága van a pathogén és egyéb aggodalmat okozható csirák megcsökkenésének is, mely részben a világosság hatásában, de főként abban találja magyarázatát, hogy a dús tápszerül szolgáló csatornavízből a folyóvízbe, tehát egészen más életviszonyok közé kerülvén, a fennforgó higítás mellett részben nem találják meg a továbbszaporodáshoz való feltételeket, részben pedig a legtöbb folyóvízben meglévő és különben teljesen ártalmatlan egyéb életerős csirák elpusztítják őket. Mindent összefoglalva, a folyóvizek öntisztító képessége több körülmény összehatásában keresendő, melyek közül majd az egyik, majd a másik játsza a főszerepet, s melyeknek föllépte sok és majdnem számbavehetetlen tényező függvénye. Ebből egyúttal az is következik, hogy az öntisztító hatás a maga egészében ki is maradhat, ha a szükséges feltételek nincsenek meg. Igy a tisztulás a szennyvizeknek bizonyos fokú hígításához van kötve s függ még a folyóvíz sebességétől és attól, vájjon nem vezetnek-e bele olyan vegyigyárakból eredő anyagokat, melyek a víz szerves életének megmaradását egyenesen megakadályozzák. A végzett kísérletek eredménye szerint az öntisztulás, városi szennyvizek bevezetése esetében csakis 15-szörös hígításon felül és akkor lép fel, ha a víz sebessége másodperczenkint a 60 cm.-t meghaladja. Ellenkező esetben a hatás majdnem teljesen kimarad, vagy ha fellép is, lefolyása rendkívül lassú. Bármennyire érdekes is azonban a kérdés, feladatom nem lévén a vele való beható foglalkozás, áttérek jelentésem tulajdonképeni tárgyának ismertetése előtt azoknak a módoknak általános vázolására, melyeket a nitrogén tartalmú városi szennyvizek tisztítására ajánlottak s részben a gyakorlatban is alkalmaztak.