Vízügyi Közlemények, 1903 (17. füzet)
A városi szennyvizek tisztítása
46 letekben felhasznált vízmennyiségre vonatkozó adatai a normálisan betartandó nyomómagasságból és a kieresztő szelepeknek pontosan vezetett nyíláskimutatásából vannak számítva. (Minden egyes őr tartozik a szelep orsójának a nyitás alkalmával tett fordulatait és a nyitvatartás idejét feljegyezni.) A táblázatból mindjárt szembetűnik az a körülmény, hogy a szennyvizet nemcsak a város tulajdonát tevő öntözött területeken használják fel, hanem vannak szép számban magánbirtokok is, melyek a nyomóvezeték mellett feküdvén, szintén részesülnek öntözésben úgy, hogy a szennyvízzel öntözött terület összesen 591066 ha.-t tesz ki, melyből 5606 ha. a városi tulajdon. A közölt adatok szerint az öntözött területre évenként és hektáronként vezetett víz mennyisége korántsem egyenlő. Míg az osdorfi kerületben évenként 10.230 m 3, naponként 28*03 m 3 jut 1 ha.-ra, vagyis az évi elárasztás magassága 1*0230 m 3, addig a malchowi kerületben évenként 13.825 m 3, naponként 37*88 m 3, vagyis itt az évi elárasztás 1*3825 m.-nek felel meg. Az összes birtokok átlaga évenként 12.382 m 3, naponként 33*92 m 3 vizet ad 1 ha.-ra, vagyis az átlagos elárasztás 1-2382 m 3. A táblázat egyúttal magában foglalja az egyes kerületekben alkalmazott őrök (Rieselwartér) számát, valamint az egy őrre átlagban eső terület nagyságát is. A terület elárasztásának ezen ismertetése után természetszerűleg itt is előtérbe lép a víz megtisztulásának kérdése. A szennyvíz elemzése Berlin városának állandó gondoskodása, mert folytonos állami ellenőrzés alatt állván, saját érdekében igyekszik a fölfedezett hibákon minél gyorsabban segíteni. Mindenesetre tanulságos volna, ha a szennyvízelemzések adatait közölhetném, mivel azonban az összes elemzések száma igen nagy és közlésük egyéb szakmunkákba v$ló, tőle el kell tekintenem. A tisztítás eredményét azonban az 1894—98. években végzett összes elemzések fölhasználásával az előző old. lévő 10. sz. táblázatban állítottam össze, melyben mind a szennyvízre, mind a rétekről, szántókról és téli medenczékről lefutó talaj cső vízre vonatkozó elemzések eredményeinek átlagát és az egyes anyagok minimumát és maximumát, valamint e kettőnek egymáshoz való viszonyát is kitüntettem, hogy ily módon az egyes anyagok ingadozásáról tiszta képet nyerhessünk. A táblázat egyúttal magában foglalja az egyes anyagok százalékos változását is (az átlagokból számítva), mely számokból a szennyvíztisztítás szempontjából kitűnik, miszerint a rétek állanak a legelső helyen. Ez különben természetes is, mert a réteket mindig csak a vegetáczió idejében öntözik, míg a szántók télen is kapnak vizet s így az előbbieknél a talaj hatását a növényi élet fenntartásához szükséges anyagok közvetlen elvonása is fokozza. A szennyvíz megtisztulásának mértékéül a szervetlen és szerves ammóniák (és összes ammóniák), valamint a vízben lévő szerves anyagok (hipermangánsavas káliummal kimutatható és az izzítási veszteségben jelentkező szerves anyagok) megfogyatkozása szolgálván, a táblázatból láthatólag az összes ammóniák megfogyatkozása 96-96—98-61%, a káliumhipermanganáttal kimutatható szerves anyagok, illetve a káliumhipermanganát-szükséglet megfogyatkozása 90*92—91-69%, s az izzítási veszteség megfogyatkozása 5831— 65*14%, mind oly számadatok, melyek a tisztulás igen kielégítő voltáról tesznek tanúbizonyságot. Az izzítási maradéknak a rétek és szántókról lefutó talaj cső vízben való emelkedése a végbe-