Vízügyi Közlemények, 1903 (17. füzet)
A városi szennyvizek tisztítása
21 ványok az árokban lerakódva nem jutnak a művelt területekre. Ez azonban nem írható a berendezés, helyesebben az eljárás javára, mert a lebegő hordalékrészek visszatartására sokkal czélszerűbbek az iszapfogó medenczék, melyek azonban Breslauban csakis az újabb berendezésű részleteknél találhatók fel. Az osztóárkok elsalakosodásának megakadályozására és az árkok teljes kiüríthetésére megkisérlették töltésben vezetésüket. A kísérlet azonban nem végződött kifogástalan eredménynyel, mert igaz ugyan, hogy az osztóárokban nem •ьу&ппсиъ êewncUz^tt úewüfizt 6Ьго ?9<rz. täß-CiiruxJt Jia#sOZ*Jbe£e>z&te, . taJ?Cd fi Jlovc^zZ nbe£oz4&e< s<z megfafefa feccsz-fivJlo cvJicJí..ßn^flöv^lC^yülZ. <41 -ta êCjdZ/de z^azöm^dö ЛЛУ*. ^yrvto&ó ^rt-z it aJcJícLÍ°^ßtfi^tt . ~ st % Ï £ 8—10. ábra. maradt többé szennyvíz, azonban a salakot a földek kapták meg. Hozzájárult ehhez még az a nem kevésbbé kicsinylendő hátrány is, hogy míg bemetszett osztóárokhoz 8—10%, addig töltésben vezetett osztóárokhoz 14—15°/<>-nyi terület volt szükséges. A tap asztalatok azután a városi hatóságot is rávezették az iszapfogó medenczék szükségére s újabban a vizét a főöntözőcsatornából előbb' ülepesztő medenczébe, s csak ezután vezetik a csatornahálózat segítségével a földekre. Az újabban létesített iszapfogó medenczék vesszőfonásokkal olyan módon vannak részekre osztva, hogy bennök a víz szilárdabb részeit lerakhatja; de
