Vízügyi Közlemények, 1903 (17. füzet)

A Degener-féle szénpép eljárás

168a A teljesen víztelenített iszap összetétele egyébként a következő : 10-7% víz, 69-58% szerves anyag, 3-44% nitrogén, 19*77% ásványi anyag, 1-82% foszforsav, 14)7% káli, 2-88% mész. Eltekintve tehát az iszapnak tüzelőanyagul való felhasználásától, értéke mezőgazdasági szempontból az istállótrágya alapul vétele mellett 100 kg.-onként teljesen száraz állapotban 1-72 korona, 48% víztartalom mellett pedig 0'89 korona volna. Hogy azonban tettek-e ebben az irányban kísérleteket, arról tudomásom nincsen és csak azt említhetem meg, hogy az iszapnak a tisztítás czéljaira való ismételt felhasználása esetén tápanyag tartalma mindenesetre emelkednék s mint trágya bizonynyal sikeresen volna alkalmazható és hatása különösen erősen agyagos, vagy homokos területen volna szembeötlő. Degener szerint az iszapnak tüzelésre való felhasználása esetén a fejenkénti és évenkénti 1'40 márka tisztító költség 20—40%-kal volna csökkenthető. Ebből most már kiszámítható az is, milyen értéket tulajdonít Degener az iszapnak mint tüzelőanyagnak ? Az évi vízmennyiséget 1,460.000 m

3-nek véve, felhasználódik szennyvízköbméterenként 1 kg. 48% víztartalmú szénpép alkalmazása mellett 1460 q. szénpép, a minél 20—40% megtakarítást véve alapul, az évi 50.000 márkából 10.000—20.000 márka megtakarítás volna elérhető, vagyis az iszap értéke ugyancsak 48% víztartalom mellett 100 kg.-onként 0'69—1*39 márka, középértékben 1-04 márka volna. Hátra volna még ezután a tisztító módnak közegészségügyi szempontból való méltatása. A végzett tanulmányok ezen tisztító módnál igazolták, hogy a vízben eredetileg tartalmazott csirák száma igen lényegesen apasztható ugyan, de kielégítő csírátlanítás nem következik be, azért a víz dezinfekcziója a járványos időkre való tekintettel rendkívüli fontosságú. A potsdami telepet ennek alapján úgy engedélyezték, hogy ott a vizet csirátlanítsák és az eljárásnak ez a része is állandóan ellenőrzés alatt legyen. Az ellenőrzés mikéntje arra az ismeretes álláspontra helyezkedett, hogy ha sikerül a nagy ellenálló képességű coli bacillusokat a tisztítással eltávolítani, úgy a kolera csirái teljes biztossággal, a hagymáz csirái pedig a legnagyobb valószínűséggel megsemmisülnek. Az első fertőtlenítő, illetve csirátlanító kísérletek mésztejjel történtek, s beigazolódott, hogy 0-025% mészoxid a vizet 16 perez alatt annyira csirátlanította, hogy benne többé coli bacillus-félék kimutathatók nem voltak. Minthogy azonban a mésztejjel való keverés folytán a vízben újólag csapadék képződött és visszatartására alkalmas ülepesztő medenczék nem voltak, később a csírátlanítást csapadékot nem adó kénsavval végezték. Ez a próba azonban nem végződött jó eredménynyel, mert a teljes csírátlanítás igen sok kénsavat igényelt és nem sikerült olyan meszes anyagból készített szűrőket alkalmazni, melyek a savat teljesen neutralizálták volna. A kénsav helyett azután az olcsó csirátlanító szerek között a leghatékonyabbal : klórmészszel kisérleteztek s kitűnt, hogy 27% hipoklorit tartalmú klórmészből 0'0012—0-0015°/ о elegendő volt, hogy a már egyébként megtisztított szennyvizet 10 perez alatt teljesen sterilizálja. A végzett kísérletek beigazolták azt is, hogy a klórmészből csak akkor kell az említett csekély mennyiség, ha már tisztított vízhez keverték ; ellenkező esetben aránytalanul többre volt szükség.