Vízügyi Közlemények, 1903 (17. füzet)

A Degener-féle szénpép eljárás

167a a szennyvizeket a vasoldat hozzákeverése és a hengerek elhagyása ntán s azt találták, hogy míg az első próbánál az oxidáczió-képesség csökkenése korrigálás nélkül csak 50%, addig a másiknál már 80% volt. Az ilyen módon tisztított szennyvizek külső szine is kielégítő, a mennyiben alkalmam volt látni, hogy a hengerekből lefutó víz szemre teljesen tiszta, sőt majdnem kristálytiszta. Az ugyanekkor előttem végzett ammoniak reakczió az ammoniaknak csak gyenge nyomairól tett tanúbizonyságot. A tisztulás magas fokáról tesz egyébként tanúságot, hogy a tisztított szennyvíz akár higítás nélkül, akár pedig különböző arányban folyó vízzel hígítva többé bűzös rothadásba nem ment át. Ezek után szólanom kell most már arról is, mi történik magával a lecsapódott iszappal és mire használják, mert ha bármiféle czélra sikeresen felhasználható és értékesíthető, a tisztító mód alkalmazása meg volna könnyítve és költségei sokkal alacsonyabbak volnának. Degener a Rothe-Roeckner-féle tornyokat magukba fogadó medenczékből iszapszivattyúkkal kiemelt iszapot víztelenítő vacuum-készülékekben szikkasztja s víztartalmukat 60—65%-ra szállítja le. Korábban ezt a víztelenítést mellőzte és az egyszerűen szikkasztott iszapból szénporral keverve briquette-et készített, most azonban a vacuum-készülékekből kikerülő iszapot tekintélyes hosszúságú és forgó szárító hengerbe vezeti (a hengert kívülről kéménygázzal fűtik) és az ottan végbe menő száradás közben kisebb galacsinokká és néha ökölnagyságú gombóczokká összeállott tömeget mindennemű hozzákeverés nélkül briquetté dolgozza fel és azután a napon teljesen kiszárítja. A víztelenített, vagy a szárító hengerből kikerülő iszap semmiféle kellemetlen tulajdonságot nem mutat, bűzt egyáltalában nem terjeszt s csakis humuszszagú. A telepről magammal hozott galacsinok zárt bádogdobozban tartva hamarosan penészszel vonódtak be, a nélkül, hogy a penészszagon kívül más szagot mutattak volna s a penész is hamarosan eltűnt róluk. Ilyen penész keletkezését a telepen nagy mennyiségben felhalmozott és már részben téglákká sajtolt, részben pedig csak galacsinokban lévő pépes iszapon nem konstatálhattam. A mi most már az iszapnak felhasználását illeti, megkisérlették ismét víz hozzákeverése mellett péppé alakítva, friss szénpor helyett a tisztítás czéljaira felhasználni. A kísérlet állítólag kielégítő sikerrel járt ugyan, de azért a módot többé alkalmazva nem láttam és ebből valószínűnek tartom, hogy a tisztulás foka a friss szénpép mellett találtnál jelentékenyen hátrább állott. Ujabb időben a téglává sajtolás mellett az iszapot tüzelőanyagként akarják értékesíteni, miután az állítólag végzett tüzelőpróbák szerint a briquettek hőfejlesztő képessége sokkal nagyobb, mint magáé az eredeti szénhulladéké. A telep vezetőjének állítása szerint különösen jól alkalmazhatják a briquetteket a vendéglősök, mivel azok nem annyira lánggal, mint inkább igen élénk és intenzív tüzű parázszsal égnek. Hogy mennyire felel meg ezen állítás a valóságnak, arról nem volt alkalmam személyes meggyőződést szereznem, de hogy a briquettek értékesítése valami túlságosan könnyű nem lehet, azt következtetnem kell a telepen óriási mennyiségben felhalmozott ilyen anyagból. Lehetséges azonban, hogy ennek oka a tüzelőanyag eredetében és így a vele szemben tanúsított ellenszenvben rejlik.