Vízügyi Közlemények, 1903 (17. füzet)

A Degener-féle szénpép eljárás

166a a lecsapódás előmozdítására vegyészeti gyárakban mellékterményül nyert vasszulfátoldatot adnak hozzá. (Degener korábban mésztejet használt, utóbb azonban a vasszulfát oldatra tért át.) Hogy most már a vízben képződött és a humusz, vagy barnaszén-pépet körülfogó pelyheket eltávolítsák, a víz vakuummal dolgozó 2 drb Rothe-Roeckner-féle hengerbe jut, melyek leírását Józsa László műszaki tanácsos úr adta a czukorgyári szennyvizek tisztításáról szóló jelentésében s melyekben a csapadék a hengereket magukba fogadó falazott medencze fenekére száll. A hengerek felső részén lefolyásra kerülő és immár tiszta, derített víz az elvezető csatornába jut, hol kellő dezinfekczió végett klórmészszel keverik és az elvezető csatorna végén egy állítólag titkos összetételű, de minden valószínűség szerint kokszszal töltött szűrőkön keresztül egyenesen a telep mellett elfolyó Havelba vezetik. Mielőtt a továbbiakra áttérnék, meg kell említenem, hogy a telepen naponkint átlag 4000 m

3 víz kerül tisztítás alá, ha tehát a város fizette összeget veszszük irányadónak, akkor 35.000 lakos alapul vétele mellett minden lakosra eső évi szennyvíz ártalmatlanná tétele 1'4 márkába, 1 m

3 víz ártalmatlanná tétele pedig 0Ю343 márkába kerül. A telepen a szennyvíz m

3-ére alkalmazott szénpép mennyisége kezdetben 1*5 kg. volt (a használt fürstenwaldi hulladékszén víztartalma légszáraz állapotban 48°/

0), a végzett kísérletek azonban megmutatták, hogy ez a mennyiség felesleges és a tisztulás fokának mindennemű koczkáztatása nélkül 1 kg. teljesen elegendő, sőt esőzések alkalmával 0'8 kg. is megfelel. Hasonlóan csökkentették a vassó mennyiségét is, mely kezdetben 1*5 kg. szénpép alkalmazása mellett szennyvíz-köbméterenként 210 gr. volt, utóbb 1 kg. szénpép mellett 170 gr.-ra sülyedt. A tisztító mód hatására és a tisztulás fokára nézve megjegyzendő, hogy az az összes ismert kémiai módszerekkel kitűnően kiállja a versenyt és minden tekintetben kiváló. Nagy szerep jut a tisztulás fokának emelésében a Rothe-Roeckner-féle hengereknek is, melyekben a víz fel-, a csapadék pedig leszállván, nemcsak a szó közönséges értelmében vett ülepesztés történik, hanem a mennyiben a felfelé áramló víz ellenében mozgó csapadék leszállás közben mindig ujabb és ujabb vízrészekkel találkozik, e közben a víz valóságos iszapszűrésnek van alávetve és a tisztulás foka jelentékenyen emelkedik. A Proskauer tanárnak — aki a város részéről a telep tudományos felügyeletével volt megbízva — dr. Eisner társaságában megejtett vizsgálatai szerint szennyvíz-köbméterenként 1'5 kg. szénpép és 210 gr. vassóoldat alkalmazása esetén a víz oxidáczió képessége 75—80°/

0-al, az összes nitrogén mennyisége pedig 60—70°/o-al csökkent. Ha pedig figyelembe vették azt, hogy az oxidáczióképesség megvizsgálása chameleon oldattal történvén, a vízben oldott állapotban megmaradó humuszsavak szintén meglehetős chameleon-mennyiséget fogyasztottak, úgy az eredeti szennyvíz oxidáczió képességének fogyatkozása 90%-nál jóval többet tett ki. 1 kg. szénpép és 170 gr. vassó alkalmazása mellett az oxidáczióképesség fogyatkozása korrigálás nélkül 65—80%, a fenti korrekturával pedig rendszerint 90%-nál több s az összes nitrogén fogyása 50—80% volt. Hogy pedig a hengerekben végbemenő iszapszűrés milyen nagy fontosságú, arról a kísérletezők szintén meggyőződést szereztek, a mennyiben megvizsgálták