Vízügyi Közlemények, 1903 (17. füzet)

A biologikus szennyvíztisztító mód

161a emez anyagok felett az elsőbbségét. Erőltetett üzemnél az eldugulás gyorsan bekövetkezett. A homokkal és téglatörmelékkel töltött testek tisztító hatása bakteriológiai szempontból csekély, vegyi szempontból pedig az előbbinél kedvezőbb volt, habár e kedvezőbb eredmény a hasonló módon töltött testek alkalmazását még nem teszi ajánlatossá. A víznek nyilt medenczében 24 óráig tartó pihentetése a tisztulás fokát nem befolyásolta. Az elérhető legnagyobb tisztulás a víznek a testben kezdetben 24, később pedig a szűrőanyag beérése után 2 órai pihentetése után következett be. A pihentetés szükséges idejének túllépése a szellőztetés ideje alatt képződött nitrátok és nitritek redukálását eredményezte. A charlottenburgi kísérletek végeredménye tehát ismét azt igazolta, hogy a testek töltésére a kóksz a legalkalmasabb anyag és a víznek a testben 2 óráig tartó pihentetése teljesen kielégítő s hogy a víznek az oxidáló testben való bevezetése előtt nyilt edényben 24 óra hosszat tartó pihentetése a tisztulás fokára befolyással nem volt. Megmutatták továbbá a kísérletek, hogy az alacsony hőmérséklet a tisztítást nem befolyásolja, mert a víznek a természetes hőmérséklete elegendő, hogy a testet fagymentesen tartsa. A testeknek szellőztetése pedig nagy fontosságú lévén, befedni őket egyáltalában nem szabad, sőt ajánlatos, ha beléjük a szellőzés ideje alatt mesterségesen levegőt szorítunk. A kísérletezők végül megjegyzik, hogy az ilyen testek baktérium-pusztító hatása koránt sem oly nagy, hogy járványos betegségek szempontjából fontosságot lehetne tulajdonítani s hogy a testek gyors eliszapolódásának meggátlása czéljából czélszerű a vizeket előzetes ülepesztésnek alávetni. Bármennyire érdekesek és tanulságosak is a közölt kísérletek, de még nem befejezettek s a jövendő feladata olyan oxidáló anyag megtalálása, mely a kóksz és salak tulajdonságait fokozottabb mértékben mutatja. A tisztítás módja nem olcsó s ezért alkalmazása inkább csak egyes telepek, elkülönített intézetek, fogházak, kórházak vizeinek ártalmatlanná tételére szorítkozhat és pedig csakis oly esetekben, midőn elegendő nagyságú öntözésre alkalmas terület nem áll rendelkezésre. A tisztításmód rosz oldala, hogy csakis pénzfogyasztó és nem produktiv, mint az öntözés. Láttuk, hogy a tisztító hatás főként az abszorbczió folyománya s bár a vízben eredetileg ammoniak formájában jelen volt nitrogént salétromsav és salétromos sav alakjában jó részt visszakapjuk, az abszorbeálásra nagyon hajlandó káli és foszforsavban nagy fogyatkozás áll be. Ha tehát az ilyen módon tisztított vizet a gazdaság czéljaira akarjuk használni, úgy bár a víz tisztaságánál fogva aránytalanul kisebb területtel és talán egyszerűbb eszközökkel beérhetjük, mint a közönséges csatornavízzel való öntözésnél, de ebben az esetben még inkább egyoldalú, és pedig nitrogénben nagyon dús, káli és foszforsavban pedig nagyon szegény vízzel volna dolgunk. Es ha már a közönséges csatorna vízzel való öntözést mint egyoldalú trágyázást kell felfognunk, annál fokozottabb mértékben áll ez az oxidáló mód szerint tisztított vizekre. Nincs kizárva azonban, hogy a hiányzó trágya anyagok mesterséges pótlásával a hátrány eltüntethető. Bár a charlottenburgi kísérletek szerint a víznek nyilt medenczében 24 óra hosszat való előzetes pihentetése a tisztulás fokára befolyással nem volt, az ilyen medenczéket elvetendőnek mégsem, sőt alkalmazandóknak tartanám (különösen Vízügyi Közlemények XVII. Ц