Vízügyi Közlemények, 1903 (17. füzet)

A biologikus szennyvíztisztító mód

162a szagtalanító és könnyen eltávolítható befedéssel) miután az oxidáló testek kifogástalan működése és tisztító hatása akkor a legegyenletesebb, ha a tisztítás alá kerülő szennyvíz lehető egyenletes. A szennyvíznek egyenletessége pedig csakis alkalmas medenczékben való pihentetés után érhető el, miután csak úgy van megadva a mód és alkalom, hogy a szennyvizek napi összetételének ingadozása lehetőleg kiegyenlítődést nyerjen. Általánosan ismert tény ugyanis, hogy a városi szennyvizek összetétele néha 1000°/o-os ingadozásnak van alávetve s ezért az oxidáló test a változó összetételű víz ártalmatlanná tételét már nem végezheti kielégítő módon. A víznek az ilyen medenczében való keverése is kívánatos, a mi bukógátszerű berendezésekkel mindenesetre könnyen elérhető, mert csakis így lehet arra számítani, hogy a víz összetétele a napi átlagot meg fogja közelíteni. De a medenczék még abból a szempontból is jók, hogy tározzák a szennyvizet s a befolyó víztömeg változásait kiegyenlítik s az oxidáló medenczék üzemét folytonossá teszik. Pl. a londoni csatornák óránkénti szárazfolyása a napi összes lefolyásra kerülő mennyiségnek 1-98—6

,64°/

0-a

; a berlini csatornák száraz folyása 2'1—6'9%-a között változik. Tudományos munkák a házi szennyvizekre vonatkozóan, az óránkénti maximális vízlefolyást a napi mennyiség 5'5—12'5°/

0-a között változónak tekintik az átlagos 4'2%-kal szemben. Ezek szerint 10.000 lakosú várost és azt feltételezve, hogy a száraz folyás napi átlagos mennyisége 100 liter fejenként, az összes napi szennyvíz 1000 m

3 és az óránkénti átlag 42 m

3. Elfogadom most már azt, hogy az óránkénti lefolyás a napi mennyiségnek 2—8°/

0-a között ingadozik, úgy a legkisebb lefolyásnál óránként 20, a legnagyobbnál pedig 80 m

3 szennyvízzel van dolgunk az átlagos 42 m

3-el szemben, vagyis a maximum az átlagnak kétszerese. Már pedig az átlagos közepes óránkénti vízmennyiség a telep nagysága megállapításának alapja s ha felvesszük, hogy az átlagos lefolyásnak megfelelő mennyiség 3 óra alatt növekszik a maximumra és ugyanannyi idő alatt csökken vissza, akkor a 6 óra alatt közép értékben 360 m

3 víz ártalmatlanná tétele válnék szükségessé ; miután azonban a telep csakis 252 m

3 feldolgozására képes, 108 m

3 feltétlenül tározandó és akkor tisztítandó, ha az óránkinti befogadás az átlag alá csökkent. Ez esetben tehát a napi mennyiség 10'8%-ának tározásáról kellene minden körülmények között gondoskodni. Van ezek mellett még egy ok, mely a tározást minden esetben ajánlatossá teszi s ez az ülepesztés, mely az oxidáló testeket a főként ásványi eredetű lebegő alkatrészek nagy tömegétől szabadítja meg és időelőtti eldugulásuknak elejét veszi. Az ilyen raktározó medenczék szerepe Dunker szerint még azért is kiváló, mert a medenczékben az iszappal együtt leülepedő csírák a szerves iszap szétbontására vezetnek. Természetes azonban, hogy csakis a szerves iszap szétbontásáról lehet szó, míg az ásványi eredetű iszap teljesen változatlanul megmaradt. A kísérletezők a tározást azért nem tartották szükségesnek, mert a kísérletek mind városok csatornahálózatának oly pontjain történtek, hol a szennyvíz a csatornahálózatban már igen nagy utat tett meg és benne a szennyező anyagok teljesen elmorzsolódtak s a víz egyenletes sűrűséget mutatott.