Vízügyi Közlemények, 1903 (17. füzet)

A biologikus szennyvíztisztító mód

160a Dunbar és Zirn megkísérelték az egyszeres eljárásra a költségeket összeállítani : Abban az esetben, ha a testet naponként csak egyszer akarjuk igénybe venni és a regenerálás akkor foganatosítandó, ha a test pórusainak térfogata 25°/o

_

al megcsökkent, 1000 m

3 napi vízmennyiségnél 4000 m

3 szűrőanyagra van szükség s a regenerálás 1—2 évenkint 1-szer eszközlendő. Az évi üzem költségét amortizáczió nélkül 4000 márkának véve fel, a szűrőanyag köbméterére eső 10, illetve 40 márka befektetés mellett a tőkekamat és amortizáczió 4000, illetve 16,000 márka, az összes évi kiadás 8000, illetve 20,000 márka lesz, s a szennyvíz minden köbméterének ártalmatlanná tétele 2'2, illetve 55 pfennigbe kerül. Ha ugyancsak 1000 m

s szennyvizet véve alapul a testet naponként háromszor akarjuk igénybe venni, akkor a regenerálás évenkint háromszor válik szükségessé s a szükséges testnagyság 1333 m

3. Ez esetben az üzemköltség 8000 márka, 1 szűrő anyag köbméterére eső 10, illetve 40 márka befektetés mellett a tőkekamat és amortizáczió 1333, illetve 5333 márka, az összes költség tehát 9333, illetve 13,333 márka lesz és a szennyvíz minden köbméterének ártalmatlanná tétele 2'6, illetve 3-7 pfennigbe kerül. Ha a fejenkénti és naponkinti vízmennyiséget 100 liternek vesszük fel, akkor a fejenként és évenként eső szennyvíz tisztításköltsége az egyszeres eljárásnál 0'80—2 00 márkában, a háromszoros igénybe vételnél 0 93 —1-33 márkában adódik ki. Ezen eredmények azt bizonyítják, hogy a napi egyszeres igénybe vétel egyszerűbb és olcsóbb telepeknél kisebb fejenkénti költséget okoz, mint háromszori igénybe vétel s hogy drágább telepeknél a viszony éppen fordított. Ez adatok egyszerű eljárásra vonatkoznak, vagyis mikor a szennyvíz az oxidáló testből kibocsáttatván, további tisztogatásnak nincsen többé alávetve. A kísérletezők még azt ajánlják, hogy konczentráltabb szennyvizeknél napi egyszeres igénybe vétel mellett a kettős eljárás volna czélszerűen alkalmazandó, s napi háromszoros igénybe vétel mellett minden körülmények között ez utóbbinak állandó az elsősége. Meg kell még emlékeznem azokról a kísérletekről, melyek a charlottenburgi szennyvízöntözésnél említett hasonló telepen történtek. A kísérleteket három különböző anyaggal és pedig homokkal kevert kókszszal, granit, murva és homok keverékkel és homokkal kevert tégla törmelékkel töltött testekkel végezték. A kísérletek végeredményeit a következőkben foglalom össze : A homok és cokes keverékkel töltött testek tisztító hatása bakteriológiai szempontból nem volt mindig kielégítő, míg a kémiai hatás sokkal kedvezőbb, a salétromsav képződés hosszabb pihentetés és szellőzés után pedig nagy volt. A lebegő alkatrészek olyan mennyiségben maradtak vissza, hogy erőltetett üzem mellett a szolgálatképesség csakhamar erősen megcsökkent. A víznek a testekben való 2 órás tartózkodása kielégítőnek bizonyult s ha a vizet a testben való bebocsátás előtt 24 óra hosszat nyilt edényben állani hagyták, ez a tisztulás fokát nem emelte. 6—10 fok hideg az üzemképességet nem befolyásolta. A gránittal, murvával és homokkal töltött testek sem vegyi, sem bakteriológiai tekintetben nem adtak kielégítő eredményt és újólag igazolták a cokesnek