Vízügyi Közlemények, 1903 (17. füzet)

A biologikus szennyvíztisztító mód

159a foka némileg a fentiek mögött maradt. Naponkénti hatszoros igénybe vétel mellett a tisztulás foka még mindig megfelelő volt ugyan, de a vízbefogadó képesség rohamosan csökkent és az ilyen erőltetett üzem nem ajánlható. A fentebb leírt kísérletek tehát világosan igazolják, hogy a szűrőanyag eltömődésével mint fontos tényezővel okvetlenül számolni kell és hogy az eliszapolódással a minőleges eredmény nem hogy csökkenne, hanem rendszerint emelkedik. A kísérletezők megjegyzik, hogy az eliszapolódás a testek regenerálása nélkül még rohamosabban bekövetkeznék és hogy az oxidáczió módszerének alkalmazhatósága főként az eliszapolódás szempontjából ítélendő meg. Általában véve nem ajánlják a testeknek oly módon való igénybe vételét, hogy az oxidáló anyag köbméterenkénti befogadó képessége 250 liter alá szálljon, mert még hetekig tartó szellőztetés és regenerálás sem elegendő ahhoz, hogy a korábbi befogadó képességnek egy jó részét ismét visszanyerje. Még hónapokon át tartó pihentetés és szellőzés sem változtatja meg a testek magatartását, mert a végzett elemzések világosan igazolták, hogy a lecsapódott iszapnak csak nagyon csekély része rothadásképes. Megjegyzik egyúttal, hogy a túlságosan igénybe vett szűrő anyag alapos regenerálása csakis kimosással történhetik s ebben a tekintetben csak akkor lehet az oxidáló eljárás hasznavehetőségét eldönteni, ha az anyagot alkalmas és olcsó módon megmoshatjuk. A kísérletezők megvizsgálták az egyes testekben összegyülemlő iszap menynyiségét és azt találták, hogy az 1—3 cm. szemnagyságú primär kóksz-test minden köbmétere 1000 töltés után 325 liter iszapot tartalmazott, holott a 3—10 mm. szem-nagyságú kókszszal töltött testek primär testek módjára kezelve már 400 töltés után 363 liter/m

3 iszapot tartalmaztak. A kétféle eredmény közötti különbség mindenesetre az előbbiben végbemenő élénkebb bomlási folyamatban leli magyarázatát. A secundär kóksz-test 135 liter/m

3, a salak test 138 liter/m

3, a murva test 71 liter/m

3 iszapot tartalmazott 348 töltés után. A kettős eljárás mellett az iszapmennyiség egyáltalában nem kevesebb, mint az egyszeresnél és minden 500 töltés után átlag 300—400 liter/m

3 iszapra lehet számítani, a két eljárás között csupán az lévén a különbség, hogy a kettős eljárásnál az iszap nagyobb tömege a kisebbméretű és így olcsóbban regenerálható primär testre esik. Minél többször veszünk egy testet naponként igénybe, annál hamarább beáll az eliszapolódás és annál drágább lesz a regenerálás. Az bizonyos, hogy a biologikus, vagy jobban mondva oxidáczió-eljárás dolga még nem teljesen tisztázott s alkalmazhatóságáról még nem dönthetünk. A víz szivattyúzásának és az ily telep kezelésének költségeitől eltekintve (ez utóbbi minden esetre csekély), számolnunk kell azzal is, hogy mibe kerül az anyagnak regenerálás czéljából való kimosása. A telep létesítő és berendező költségeit egyszerű eszközökkel Dibdin 4-5 márkára, Parry 10 márkára becsüli a szűrő test köbméterére. Egy blackburni terv szerint a költség 20 márka, Insterburgban 40 márka volna. Hasonló az ingadozás a szennyvíz 1 m

3-e ártalmatlanná tételének költségeiben is, melyeket a telep tőke kamata és amortizácziója befolyásol s e kamat 10°/

0-on alul alig irányozható elő.