Vízügyi Közlemények, 1903 (17. füzet)

A biologikus szennyvíztisztító mód

154a lépő redukcziójelenségek mellett a lecsapolt víz 1,000.000 s. részében 40 s. r. vasat is találtak, holott a tisztítatlan szennyvíz csak 1 s. r.-t, vagy kevesebbet, a rendes üzemnél a lecsapolt víz pedig alig tartalmazott vasat. Ezek mellett a vasnak ismeretes volt abbeli tulajdonsága, hogy nagyon könnyen leköti az oxigént s éppen olyan könnyen átadja a redukáló testeknek. Ez valószínűvé tette, hogy a vas az oxidáló testekben is olyan fontos szerepet játszhat, mint a talajban. A kérdést pontosan megvizsgálandó, dr. Dunbar 4 féle szűrő anyagot állított össze és pedig 5—7 mm. átmérőjű Elbakavicsból, ugyanolyan szemnagyságú, de vasszögekkel kevert Elbakavicsból és ugyanolyan nagyságú, de kagylómészszel kevert cokesból. Az eredmény bámulatos volt ! A vasszögekkel kevert kavics és kóksz egyenlő hatást mutatott s csak ezek után következett a kagylómészszel kevert kóksz és végül a tiszta kavics. Dr. Dunbar ezek után a horzsakő csekély hatását abban keresi, hogy vastól mentes, mert a még teljesen sima felületű kavics is vassal keverve éppen olyan hatást mutatott, mint a vastartalmú kóksz. Egyúttal figyelmeztet arra a körülményre, hogy a vassal kevert kavics vízbefogadó képességét a képződő vashidroxid könnyen illuzóriussá teheti és a testek könnyen eldugulhatnak. A vasnak mészszel való helyettesítése a tisztulást alig befolyásolta és a mész a tisztulás fokozásában majdnem tökéletesen hatástalannak bizonyult. A további kísérletek a mennyileges eredmény megvizsgálását czélozták. A megfigyelések szerint a frissen igénybe vett szűrőmédium csak csekélyebb fokú tisztulást eredményezett, s a tisztulás foka csupán ismételt igénybevétel után emelkedett, mikor ugyanis a testek beértek. E jelenség oka bizonyos határig a mikroorganizmusoknak tulajdonítható, melyekkel együtt a test állatés növényvilága is bizonyos fejlettséget ér el. Figyelembe kell azonban venni, hogy a hatás csak bizonyos mértékig fokozódik s ha ezt elértük, a szét nem bomlott szerves anyagok mennyisége a szűrőmédiumban fokozatosan emelkedik és végül beáll az eldugulás, az oxidáló testnek a szó szoros értelmében vett megfulladása. Az oxidáló test beérése sima felületű szűrőanyagnál az egyes szemekre lecsapódott és nyálkaszerű organikus hártyától függ, mely már további rothadásra nem alkalmas és egészbe véve nemcsak azt a szerepet tölti be, mint a mesterséges ivóvízszűrőkön lerakódott szerves réteg, hanem emellett még nagy mértékben képes az oxigént is abszorbeálni. Ennek a jelenségnek tulajdonítható, hogy míg a kavicsszűrők minőleges hatása a szűrés kezdetén messze el marad a salaké és cokesé mögött, később a különbözet teljesen ki is egyenlítődhet, habár ezzel együtt a mennyileges eredmény ismét a kokszé és salaké mögött marad. A kérdést teljesen megvilágítandó, dr. Dunbar 2—30 mm. átmérőjű kavicsés kóksz-szűrőket alkalmazott és azt találta, hogy a szűrőanyag köbmétere annál több vizet volt képes bizonyos, de egyenlő számú töltés után felvenni, minél nagyobb szemű volt a szűrőanyag s hogy a cokes felvevőképessége a kavicsét jóval túlhaladta ; ismételten bebizonyodott továbbá az is, hogy a finom szemcséjű anyag nagyobb tisztulást eredményezett a durva szeműnél. Egy másik kísérlet, melyet vassal, mészszel kevert és tiszta kavicscsal végzett, ismét azt bizonyította, hogy a szűrőanyagnak 10-szeri igénybevétele