Vízügyi Közlemények, 1903 (17. füzet)
A biologikus szennyvíztisztító mód
tereltetvén a kísérletek, meg kellett most már azt is vizsgálni, miért és honnét van az, hogy hosszabb ideig való pihentetés után mégis nagyobb fokú a tisztulás? Az ez irányban végzett tanulmányok az abszorbczió iránt rendkívül érzékeny anyaggal, methylkékkel végeztetvén, kézzel foghatólag igazolták, hogy hosszabb pihentetés után az abszorbczió hatása is fokozódik. Annak kiderítése végett, hogy az abszorbczió mellett még miféle jelenségek szerepelnek, további kísérletek történtek. A kisérletező azt tapasztalta, hogy míg a szűrő-médiumba bevezetett szennyvíz szabad szénsavat egyáltalában nem tartalmazott, addig a belőle lecsapolt vízben sok szénsav volt. Ugyanis 7 drb teljesen egyforma oxidáló testet szennyvízzel sebes sugárban alaposan kimosott, hogy bennök többé szabad szénsav nem maradhatott, azután pedig ugyanolyan szennyvízzel megtöltve őket, 5 percztől 12 óráig terjedő pihentetés után megvizsgálta az oxidálóképesség csökkenését, valamint a kötött, félig kötött és szabadszénsav mennyiségét. A teljesen kötött szénsav mennyisége az eredeti szennyvízhez képest alig változott s csak kissé növekedett, de a félig kötött és szabad szénsav mennyisége már 5 percznyi pihentetés után is jelentékenyen emelkedett, mely emelkedés azonban 2—3 órai pihentetés után már nem volt nagy. A teljesen kimosott oxidáló testekben az oxidáczióképesség csökkenése 5 perez múlva 79 ,2°/ 0 volt és 12 óra múlva csak 79'9%-ra emelkedett. A kísérlet eredményei tehát világosan igazolják azt is, hogy az abszorbeió mellett bomlási folyamatok is lépnek fel, melyek mint később ki fog tűnni, a víztelenített medenczében aránylag erősebbek. Abból a sajátságos körülményből, hogy az oxidáczióképesség 5 perez után csak keveset változott, következtethető, hogy ez az abszobcióval függ össze, mert a megtöltést megelőző erős kimosás az abszorbezióképességet annyira kimerítette, hogy hosszabb pihentetés nagyobb fokú tisztulást már nem eredményezhetett és más részről pedig igazolja azt is, hogy a telt testben lefolyó bomlási tünemények nem a vízben lévő oxidálható anyagokat támadják meg, hanem azokat, melyeket korábbi használat abszorbeált, lecsapott. Lássuk most azokat a folyamatokat, melyek a lecsapott testekben mennek végbe. Már eleve világos volt, hogy a szűrőanyagra a szellőztetés ideje rendkívüli fontosságú, mert különben a szűrők okvetlenül eliszaposodnának, iszapba fulladnának. Dunbar a bomlási energia mértékéül beható és nagyon alapos okoskodás után a szénsav produkeziót fogadván el, teljesen egyenlő nagyságú üvegeket 2—3 mm. és 5—7 mm. coaks és 5—7 mm. átmérőjű salakszemekkel töltött meg, (frissen kiégetett anyagból) és azután a palaczkokat desztillált vízzel megtöltötte és 2 óra múlva 20 7 térfogatperczent oxigéntartalmú levegő bevezetése mellett kiürítette. A kiürülés után a lezárt palaczkok levegőjét 18—20 órai pihentetés után megvizsgálta s bennök csak 18 2—19 térfogatszázalék oxigént talált, szénsavat pedig nem. Egészen másként volt a folyamat, ha desztillált víz helyett szennyvizet használtak ; ekkor kitűnt, hogy tizennégy és félórai pihentetés után a palaczkokban volt összes oxigén felhasználódott, s hogy vele lépést tartott a kelet-
