Vízügyi Közlemények, 1903 (17. füzet)

A biologikus szennyvíztisztító mód

148 I anyagoktól teljesen ment lett volna, beigazolva nem látták, mert a nyitott üvegekben eltett vízben a csirák nagymértékű szaporodása állott be, világos bizonyságáúl annak, hogy a rothadás még nem volt befejezve. Az üvegekben való rothadás azonban kellemetlen bűzök fejlődésével egyáltalán nem volt összekötve s a csirák gyarapodása csak pár napig tartott s azután fokozatos csökkenésük és végre teljes kiveszésük állott be. Ugyanezt a magatartást mutatták a friss folyóvízzel kevert tisztított szennyvizek is. Kiterjeszkedett a bizottság a szennyvízben lévő nitrátok keletkezésmódjára is és a reá vonatkozó kísérletek folyamán igazolta, hogy a nitrátképződés csakis akkor áll be, mikor az oxidáló medencze teljesen kiürült, vagyis mikor a levegő teljesen szabadon átjárhatja. A tiszta vízben konstatálható nitrátok nem a víznek a medenczében való időzésekor, hanem előbb, az előző töltés után keletkeznek s az utóbb rávezetett víz csak kilúgozza őket. A bizottság egyébként a tiszta vízben nitrátképző baktériumokat nem talált s arra a meggyőződésre jutott, hogy az oxidáló medenczék működése is az ülepítésen alapszik s hogy mikor teljesen meg vannak töltve, ugyanolyan körülmények között tartalmazzák a vizet, mint a rothasztó medencze. A botanikai és zoologiai vizsgálat csak egy pozitív eredményre vezetett, hogy t. i. a szerves iszap egy részét az őslények emésztik fel. A bizottság a rothasztó medenczére nézve megemlíti, hogy benne mindenesetre redukáló rothadás történik ugyan, de ettől a szennyvíz lényeges tisztulása nem várható s hogy e medencze szükséges, vagy felesleges volta további megfigyelésektől függ. A szellőztető tér teljesen felesleges és haszontalan volta derült ki. Az oxidáló medenczékre vonatkozólag kitűnt, hogy gyorsabb, vagy lassabb üzem a tisztulás fokát kevésbbé befolyásolta, azonban a víznek a medenczékben való hosszabb tartózkodása mindig nagyobbfokú tisztulást eredményezett. A mint az előadottakból látható, a bizottság Schweder okoskodásait sokban megdönti s azt engedi sejteni, hogy a jelenségek befolyása nem olyan, mint a milyennek Schweder gondolta. A tapasztalatok lényeges megerősítést találtak egy másik bizottságnak a telep működésének beszüntetése után tett megfigyelésében, mely szerint a telepben található összes iszapmennyiség 20 m

3-t tett ki, melyet gondosan megvizsgálva, majdnem teljesen azonos összetételűnek találtak a berlini szennyvizek ülepesztő medenczéinek iszapjával s a telepben talált iszapmennyiség teljesen megfelelt annak a vízmennyiségnek, mely a telepen tisztítás alá került. A bizottság tapasztalatait Schweder a Gross-Lichterfelden lévő Rother-féle női alapítvány szennyvizeinek hasonló módszer szerint való tisztításánál felhasználta. Az említett alapítványi ház lakossága — mintegy 80—85 — nagyrészben asszonyokból áll s a kikerülő szennyvíz napi mennyisége 8—8'5 m

3-ttesz ki. Miután pedig Gross-Lichterfelde ez ideig általános csatornázással ellátva nincsen, az intézet Schwedert bizta meg a szennyvizeknek ártalmatlanokká való tételével, a ki is a következő ábrákban kitüntetett berendezésű biologiai telepet létesítette az intézet kertjében. Mint az ábrákból látható, Schweder itt is megtartotta az iszapfogót és rothasztó medenczét, hanem elhagyta a szellőző teret. Eltért még a kísérleti telep berendezésétől abban is, hogy egymás alatt két oxidáló medencze rend-