Vízügyi Közlemények, 1903 (17. füzet)
A biologikus szennyvíztisztító mód
143 17. §. E szolgálati utasításban foglalt rendelkezések pontos teljesítéseért első sorban az öntöző - mesterek felelősek és a 15. § értelmében rögtön büntethetők, a mint az őrök mulasztásainak, vagy kihágásainak a gazdasági intézőségnél való bejelentését elmulasztották. Egyebekben az öntöző-mesterekre jelen szabályzat 15. §-ának fegyelmi intézkedései irányadók. Az öntöző-mesterek tisztességi és becsületbeli kötelességük, hogy a szabályszerű és a gazdasági intézőségektől reájuk ruházott különleges feladatok teljesítésében éjjel-nappal lelkiismeretesen, híven, szolgálatkészen járjanak el. 18. §. A jelen szabályzat szükség esetén megváltoztatható. A biologikus szennyvíztisztító mód. Jelentésem bevezetésében a városi szennyvizek tisztítására alkalmazott módszerek vázlatos leírásánál megemlékeztem Müller A. tanár és agrikultur-vegyész javaslatáról, mely szerint a szennyvizeket előbb rothadó vér hozzákeverésével rothadásba hozva, szűrés útján lehet megtisztítani. Müller ezen javaslata — bár még a hetvenes években történt — hosszú ideig csak javaslat maradt, miután abban az időben még nem voltak tisztában a mikroorganizmusoknak jelentőségével és hiába emlegette, hogy a talajszűréssel kapcsolatos öntözésnél fellépő nagyfokú tisztulás a mikroorganizmusoknak tulajdonítható és ha sikerülne őket bizonyos körülmények között fokozottabb munkára bírni, az öntözéshez kisebb területek is elégségesek volnának. Sok időbe került, míg Dïbdin, a londoni városi szennyvíztisztító telepek vegyésze a mikroorganizmusokkal végzett laboratóriumi kísérleteket átvitte a gyakorlatba s a londoni szennyvizeknek barkingí tisztítótelepén próbatelepet állított fel, hol különösen az amerikai Massachusetts államban végzett kisérletekre támaszkodva a vizet szürőmedenczében rothasztotta, azután lebocsátotta s a medenczéket pedig egy ideig szellőztette. Ezt csakhamar követte az úgynevezett septinc-tank módszer, melynél a vizet a levegő és világosság kizárásával zárt medenczében 24 óra hosszat rothasztották s csak azután vitték a Dibdinféle szűrőkre. Schweder V. porosz kultúrmérnök — a ki Németországban sokat foglalkozott a szennyvizek tisztításának kérdésével és e végből Angolországban is tanulmányutat tett — és a kit Dr. Schuster Henrik aradi orvos figyelmessé tett az Angolországban folyó Dibdin-féle kísérletre — egy czukorgyárban hasonló kísérleti telepet rendezett be s szerzett tapasztalatait a Berlin melletti Gross-Lichterfelden épített nagyobb méretű próbatelepen érvényesítette. A próbatelep 90 m 3-nyi vizét a berlini déli öntözésekhez vezető berlinsputendorfi nyomócsőből vette s e vízmennyiség megfelel mintegy 1200 lakos szennyvizének.
