Vízügyi Közlemények, 1903 (17. füzet)

Következtetések. Új öntözések tervezése, berendezése és kezelése

137a teljesen feleslegesek, miért is a jobb és könnyebb gazdasági kihasználás szempontjából kezdik parczellázni őket. Hogy hazai viszonyaink és a mi talajunk mellett mellőzhetők-e, erre nézve határozott véleményt nem mondhatok, ezt csak kísérletek dönthetnék el. Ha azonban ilyenek tervezése és építése csak kísérlet czéljából is, de mégis megtörténik, úgy czélszerű berendezésüknél a netalán későbbi átalakításra kellő figyelemmel lenni. Hogy a tervezéssel kapcsolatban a kivitel mikéntjéről is pár szóval megemlékezem, felemlítem, hogy a talajcsövezést mint legutolsó munkálatot szokták foganatosítani. A teknikai berendezés módjáról szólva nem lehet megfeledkezni arról sem, milyen méretekkel látandók el a lecsapoló csatornák ? Egy kis meggondolás azonnal czélhoz vezet. Ha elegendő vastagságú a szűrő réteg, a talajcsövek nem fogadják be mind a területre vezetett és reája esett vizet, mert a csővonalak között egy bizonyos rész eltávozik. Német megfigyelések szerint a talajcsövekkel levezetett víz az összes víznek 30—60 °/

0-át teszi ki, mivel jelentékeny szerep jut az elpárolgásnak és a növényzet vízfelvevő képességének is. Vannak azonban esetek, hol a csökkenés korántsem ilyen jelentékeny, sőt alig számba vehető. A most említett tény után kérdés, hogy helyes-e a talajcsövezésnek a legnagyobb vízmennyiségre való számítása? Azonban könnyű a felelet, hogy igen, mert a legnagyobb biztosságra kell a vízmentesitést berendeznünk. Sőt a lecsapoló árkok létesítésénél is így kell eljárnunk, mert a kicsinyes takarékoskodás könnyen megboszulja magát. A kivitel mikéntjéről felemlítem, hogy a talaj csövezés és a lecsapolok végleges megállapítása mint legutolsó munkálat foganatosítandó, mivel a terület idomításának végleges befejezéséig úgy sem tehetjük ezt meg helyes alapon. Ezek után szólanom kell még a szenmjvízzel öntözött birtokok gazdasági és műszaki kezeléséről és ellenőrzéséről is. Jelentésem gazdasági részében már előadtam, hogy az ilyen birtokok kezelése rendkívül nagy szakértelmet és forgó tőkét igényel. Nem képzelek szánalmasabb dolgot, mint oly öntözött gazdaságot, melynek töltései, csatornái stb. elhanyagoltak, melyeknek eredetileg egyenletes esésű, vagy vízszintes felszíne a hibás szántás folytán egyenetlenné, vagy hepehupássá lett. Hasonlóképen nagyon elkedvetlenítő, ha a várt üde, erőteljes kultura helyett csenevész növényzetet találunk s a telep állandóan pénzt emészt a nélkül, hogy számba vehető hasznot hozna. A more patrio dolgozó gazda ilyen birtoknak tájára se menjen, mert benne mindenét elvesztheti, míg a talán kisebb tőkéjű, de körültekintő s a különleges viszonyokat figyelembe vevő gazda okvetlenül gyarapodik. Mindenesetre a legintenzívebb módon kell gazdálkodni s ez nagy munkaerőt, nagy forgó tőkét igényel. Ha egyéb gazdaságoknál áll az, hogy a birtok értékének 20—30 0/o"ára, mint forgó tőkére van szükség, úgy itten bátran mondhatjuk, hogy 30—40 % szükséges. Es éppen az ilyen gazdaságok nagy forgó tőkét igénylő voltában találtam annak az okát, miért nem jövedelmező a városok önkezelése. Mert ily esetben az adminisztráczionális költségek megeszik a birtok jövedelmét. Láttuk a berlini öntözéseknél, mily összeget emészt maga a rengeteg méretű adminisztráczió. t