Vízügyi Közlemények, 1903 (17. füzet)

Következtetések. Új öntözések tervezése, berendezése és kezelése

126a Azt hiszem, világos, hogy a berendezés pénzügyi részétol eltekintve első sorban is a gazdasági kihasználás módja lesz irányadó és ebben a tekintetben arra kell törekednünk, hogy az adott viszonyok között a legjövedelmezőbb gazdálkodást tőlünk telhetőleg előmozdítsuk. Magától értetődik az is, hogy a talajon túlnagy erőszakot nem követhetünk el. Réti művelésre akár vízszintes, akár lejtős parczellák mindaddig alkalmasak, míg a vízelosztás egyenletessége biztositható s a víznek az altalajba való beszivárgása lehetőleg egyenletessé tehető. Az elosztás egyenletessége nagy parczellákat nem enged meg, mert különösen vízszintes fekvésnél a víz előhaladása lassú és nagyon könnyen megeshetik, hogy a míg a parczella túlsó széle alig kap vizet, addig a vízbevezetés körüli hely a kívántnál sokkal nagyobb mértékben árasztódik el s így nemcsak a kultura lesz egyenetlen, de a talaj szűrő rétegének egyenetlen megterhelése a víztisztulás fokát is befolyásolja. Ebből magyarázható meg, miért nem szeretik Berlinben még a kicsiny vízszintes parczellákat sem rétnek használni. A nagy terjedelmű vízszintes parczellák rosz oldala miatt, — mint Dortmundban is teszik, — a vizet köröskörül több helyen kell bevezetni, vagyis az összes töltéseket öntöző csatornákká kell alakítani s így töltésekben és árkokban nem takarékoskodhatunk, bár a nagy parczelláknak éppen ez volna czéljuk. A töltések nagy méretűek lesznek s egy 2*25 ha. területü dűlőnek 9 részre való osztásánál vízszintes fekvés és négyzetes alap mellett 60 cm. magas, 50 cm. korona széles 1 : 1 oldalrézsűvel ellátott s ugyanilyen töltések közé fogott 30 cm. fenékszélességű öntözőcsatorna feltételezése esetén 1000 m

3 földmunka s 3750 m

2 elfoglalt terület szükséges, míg ha a területet 2 részre osztjuk s minden parczellába 4 helyen kell bevezetünk a vizet, 891 m

3 földmunka és 4695 m

2 terület szükséges a töltésekhez. A mit tehát a réven megnyerünk, tisztára elveszítjük a vámon. A rétművelés szempontjából tehát sokkal inkább megfelelnek az apróbb parczellák, mivel a bennük való vízelosztás és a szennyvíz kihasználása egyenletesebb. Ugyanilyen elbírálás alá esnek a gabonafélék, mivel talajuk csakis a művelés idején kívül kap főleg vizet. A nagyterjedelmű parczelláknak lejtős fekvésben való alkalmazása a földmunka, továbbá a töltésekhez szükséges terület dolgában az előbbi megitélés alá esik s csak akkor van ebben a tekintetben lényegesebb eltérés, ha hosszabb oldaluk a legnagyobb esés irányára merőleges. A legnagyobb esés irányában hosszú parczellák annál kevésbé alkalmasak, minél kötöttebb a talaj és minél inkább megvan annak a lehetősége, hogy az öntözővíz a parczellák legalsó oldalán gyűljön össze. A kapások és kerti vetemények szempontjából vizsgálva a dolgot, legczélszerűbb, ha ilyen kultura mellett az áztató öntözés követelményeiből indulunk ki. Sok helyen ugyan árasztással és csörgedeztetéssel öntözik a kapásnövények egy részét, de ennek igen sok ellenzője akad s azért legjobban teszszük, ha az ilyen czélra szánt területeket az áztatásra való figyelemmel idomítjuk. Az egyes ágyakban vetett növények az őket elválasztó barázdákból szivárgás útján kapnak vizet, tehát ha nem akarjuk, hogy az áztatás hiányos legyen, akkor a parczella hajlására figyelmet kell fordítanunk. Világos ugyanis, hogy minél áteresztőbb