Vízügyi Közlemények, 1903 (17. füzet)

Következtetések. Új öntözések tervezése, berendezése és kezelése

125a hozni, azonban az ilyesmi drága. Azért nézetem szerint nagyon örvendhet minden város, ha az iszapot a gazdák teljesen díjtalanul elszállítják, habár homokos és nagyon heves talajokon nem sorozható a rosz trágyák közé. Ha pedig az iszaptól ilyen módon nem lehet megmenekülni, legczélszerűbb városi szeméttel keverve értékében emelni és így aàni el. Németországban újabb időben igen nagy súlyt kezdenek helyezni a lebegő iszapnak mekánikai úton való eltávolítására és pedig méltán. Az e czélból Casselben végzett kísérletek szerint 3 mm. átfolyás-sebességnél 40 m. medencze hosszúság mellett a lebegő szerves anyagok 97'15°/o-a, a lebegő ásványi részek 96'47°/

0-a, az összes oldott anyagok 9Г68°/

0-а, s benne az izzítási maradék 79

,44°/

0-a, az izzítási veszteség 94'74°/

0-a, az ammoniák-nitrogén 20°/o-a, a szerves- (albumin) nitrogén 93°/

0-a távolítható állítólag el s a chameleon szükséglet 58%-kal apasztható. Hannoveri kísérleteknél a lebegő alkotó-részek 51—95 °/o-át sikerült eltávolítani. Az iszapeltávolítás mellett, mint látjuk, az oldott anyagok megcsökkenése is jelentékeny s könnyen elképzelhető, hogy az alapos előzetes derítésnek alávetett víz ártalmatlanná tétele az öntöző telepen sokkal könnyebb, mert a szennyezés nagyságának hatalmas csökkenésével összetételük is mindenesetre lazább leend, vagyis ugyanazon tisztító energia mellett sokkal több víz tehető a terület egységén ártalmatlanná. Most már rátérhetünk annak tárgyalására, vájjon az öntözés belső berendezése adott esetben milyen legyen? Jelentésemben 3-féle tipust ismertettem, és pedig a dortmundit, a breslauit és berlinit. Az első teljesen sík területen, a másik kissé hullámos, az utolsó pedig eléggé hullámos területen van alkalmazásban. Mielőtt azonban a berendezések kritikájába belebocsátkoznám, czélszerűnek tartom az egyöntetűség és jobb átnézetesség kedveért a háromféle módszert röviden összefoglalva jellemezni. A legegyszerűbb mindenesetre a dortmundi berendezés, melynél a terület a legnagyobb részben teljesen vízszintes, vagy nagyon könnyen ilyenné volt tehető. Ottan a teljesen vízszintes fekvésű parczellák nagysága 1 —1'5 ha. között változik s minden egyes parczella öntöző csatornákkal van körülvéve, hogy a vízbeeresztés egyszerre 3—4 helyen történhessék. Ezzel ellentétben a berlini telepen, hol a talaj hullámzása jelentékeny, az egyes parczellák területe csak 0"12—0*30 ha. s itt már nem igyekeztek a vízszintes felszín elérésére és a vízszintes felszínt csak abban az esetben alkalmazták, ha túlságosan nagy földmozgósítás nélkül volt elérhető, ellenkező esetben pedig a parczellákat teljesen egyenletes eséssel lejtősekre csinálták. Itt a vízbevezetés minden parczellába csak egy helyen történik. Legmesterkéltebb a breslaui berendezés, hol tekintet nélkül a terület hullámos voltára, mesterséges hátakat létesítettek oly módon, hogy a hátak hosszirányú esése 0'l°/oo, keresztirányú esése pedig 0-2°/oo legyen. A parczellák 80—90 m. között változó szélesség és 200—500 m. között változó hosszúság mellett l-6—4-5 hektár területüek. A víz odavezetése ez esetben a hátak gerinczén elhelyezett osztóárok segítségével történik. Vizsgáljuk meg egy kissé ezen rendszerek jó és rosz oldalait s ha lehetséges, állapítsuk meg, melyik mód lesz az adott viszonyok és körülmények között a legkedvezőbb.