Vízügyi Közlemények, 1903 (17. füzet)

Következtetések. Új öntözések tervezése, berendezése és kezelése

123a mazása ajánlatosnak nem mondható. Némelyek a sebességet perczenként 2 cm.-ben szabják meg. Az ilyen módon való ülepesztésnél kellő figyelmet kell arra is fordítani, hogy a kút mélysége elegendő legyen a lebegő részek lehető eltávolítására. Rendszerint czélszerű a kútmélységet úgy magszabni, hogy a víz felemelkedésének ideje legalább is egy teljes óra, lehetőleg azonban 2 óra legyen. Az ülepesztés másik módja a medenczékben való derítés. Ennek nagyon sokféle változatával találkozunk, habár jó ülepesztésnek csak azt lehet mondani, ha a víz a medencze keresztmetszetét egyenletes sebességgel, vagy még helyesebben : csökkenő sebességgel folyja keresztül és így az ülepesztő berendezést teljesen kihasználja. A legtöbb berendezésnél igyekeznek ez elvnek megfelelni, azonban gyakran követnek el hibát a sebesség megállapításánál. Sajátságos módon sokan ragaszkodnak a rőzsefonásokkal ellátott útvesztős berendezésű kisebb, vagy nagyobb medenczékhez. De ez nem jó módszer, mert bár eleinte a vesszőfonás falai némileg a szűrő szerepét is játszák, vagy legalább is a vizet egyenletesebben osztják el, de ez nem tart sokáig, mert a fonás közei rövid idő alatt eltömődnek s a víz áz útvesztők közötti keskeny úton kénytelen folyni és sebessége rendszerint sokkal nagyobb lesz, semhogy jó ülepedésre számíthatnánk. Az ilyen vesszőfonásoknak tapasztalatom szerint csak akkor van némi értelme, ha a medenczét a vízfolyás irányára merőlegesen egészen átfogják. Részemről azonban az ilyen berendezést is kétes értékűnek kell tartanom, mert ez az ülepesztést gátló örvénylő mozgásokat egyáltalában nem szünteti meg, sőt alkalmat ad rájuk. Már pedig jó ülepesztés csak akkor képzelhető, ha a víz örvénylő mozgása minél kevesebb s így a könnyen lebegő iszap nem kerül felfelé való mozgásra. Voltak szakemberek, a kik a vizek örvénylésének elméletével foglalkozva, kimutatták, hogy jó ülepesztés csak akkor képzelhető, ha különben megfelelő csekély átfolyás-sebesség mellett a medencze inkább mély, mint széles és a vizet belé egyenletes sugárban vezetjük. Részemről azonban azt tapasztaltam, hogy a mélység és szélesség közötti viszony csak annyiban van befolyással, a mennyiben az iszap lerakódására bizonyos tőlünk függő magasságú réteget tarthatunk fönn. Szükséges, hogy a vizet a medencze egész szélességében vezessük be, mert a zsilipen való vízbeeresztés elősegíti az örvénylő mozgásokat s még csekély átfolyási sebesség mellett is csak azokat a részeket engedi leülepedni, melyek nagyobb fajsúlyuak. Már pedig a lebegő alkatrészek nem mindig ilyenek s nem is lehetnek ilyenek. Minél hosszabb utat kénytelen a víz a csatornákban megtenni, annál inkább szétmorzsolódnak a lebegő alkatrészek. Ellenkező esetben pedig, mikor a megtett út rövid, a lebegő alkatrészek durvábbak és könnyen eltávolíthatók lesznek. Minél finomabb tehát a lebegő alkotórészek eloszlása, az ülepesztésnek annál nagyobb gonddal kell történnie s minthogy rövidebb csatornázásnál a durva részek mellett finomabbakat is bőven találunk, az ülepesztő berendezést az utóbbiakra való tekintettel kell megcsinálnunk. Tapasztalataim szerint minden követelményt kielégítenek azok az ülepesztő medenczék, milyeneket Bredtschneider városi építészeti tanácsos épített a charlottenburgi öntöző telepen. Ezeknél a medenczék téglaalakúak és szélességük fele a hossznak. A víz bevezetése a medenczék egyik végén az egész szélességben egyenletes sugárban