Vízügyi Közlemények, 1903 (17. füzet)

Következtetések. Új öntözések tervezése, berendezése és kezelése

153a Jelentésemben az egyes öntözések ismertetésénél pl. láttuk, hogy homoktalajnál, mint a milyen Berlin, Charlottenburg, Magdeburg, Braunschweig, Liegnitz, a hektáronkénti évi elárasztás magassága 0-8960 m. és 3-8800 m. között változik, az 1 hektárra eső lakosszám pedig 222—1157 között ingadozik, holott a naponkénti és fejenkénti vízmennyiség ilyen ingadozásnak egyáltalában nincs alávetve, a mennyiben csak 91 és 131 liter között változik. A talaj természete és tulajdonságai mellett nagyfontosságú szerep jut a területnagyság megállapításánál a megtisztítás szükséges mértékének és a gazdasági kihasználás módjának is. Kedvező viszonyok között elegendő arról gondoskodnunk, hogy a lebegő részeket tökéletesen eltávolítsuk, a vízben levő csirákat visszatartsuk és vele a fertőzést elkerüljük ; a tökéletes ásványosítás helyett azonban beérjük az olyan fokú tisztulással, hogy a víz rothadásképességét elveszítse ; így aránylag sokkal kevesebb területre van szükségünk, mint akkor, ha az ásványosító folyamatot lehetőleg teljessé akarjuk tenni. A gazdaság mikéntjének befolyása jelentésem gazdasági részéből már kivehető ugyan, de czélszerűnek látom a reá vonatkozó adatokat itten is összefoglalni. Láttuk ugyanis, hogy a különböző kultúrnövények vízszükséglete is különböző, a szemes növények a tenyészet ideje alatt a vizet nem igen szeretik, talajuk csakis a vetés ideje előtt öntözhető, velük ellentétben a rétek a tenyészet ideje alatt a legnagyobb vízfogyasztók, míg a kapások a kettő között középhelyet foglalnak el. Innét van az, mint láttuk, hogy a legtöbb esetben a terület 1/

4-ét őszi, 1[

í-ét tavaszi, J/

4-ét kapás és 1/

4-ét rét foglalja el, miután a téli időszakban, mikor a víz elhelyezése mégis nehezebb, az őszi vetemények és rétek talajának kivételével a terület fele áll rendelkezésre, nyári időszakban pedig a másik fele. Minél kevesebb a rét és őszi vetés, annál több területet öntözhetünk a téli időszakban és minél több kapásat vetünk és rétet tartunk nyári időszakban, annál nagyobb a vízszükséglet. Ha a gazdaságot főleg a kapásokra alapítjuk és rétet csupán mérsékeltebb mennyiségben tartunk, akkor kisebb területre lesz általában szükségünk, mivel a kapások némelyike rendkívül nagy vízfogyasztó és állandóan öntözhető. Ilyen beosztás volna 1/

3 rész rét, 2/

3 rész kapás. Ha pedig a kapásoktól jobban eltekintve a szemes terményekre is súlyt vetünk, az őszi vetéssel csökkentjük a téli, a tavaszival pedig a nyári időszakban rendelkezésre álló területet. Hogy adott körülmények között melyik a leghelyesebb beosztás, csakis gondos megfontolás után állapithatjuk meg, mert első sorban azt kell figyelembe vennünk, vájjon lesz-e terményeinknek elegendő piacza? A hol a tejgazdaság és állattenyésztés a hizlalással egyetemben feltétlen sikerrel biztat, ott a rétek és kapás, valamint egyéb takarmánynövények vannak helyükön, a hol pedig reá számítani nem lehet, de a kertészet termékei kitűnően értékesíthetők, ottan a kertészeté az elsőség és egyúttal ez az, a mely a legnagyobb haszonnal kecsegtet. Aránylag legkevesebb haszonnal jár Németországban a gabonatermelés. A gazdaság rendszerét már azért is fontos körülménynek kell tekintenünk, mivel a talajt, mint láttuk, amúgy is túl trágyázzuk s ha már azt a rengeteg trágyázó anyagot a talajra vittük, kihasználását első fontosságú dolognak kell tekintenünk.