Vízügyi Közlemények, 1903 (17. füzet)

Következtetések. Új öntözések tervezése, berendezése és kezelése

114a Az előadottak után elérkeztünk most már annak a kérdésnek megvitatásához, hogy mekk ora legyen az öntözésre berendezett terület ? A kérdésre egyszerűen lehet ugyan megfelelni, a mennyiben mindenesetre akkorának kell a területnek lenni, hogy a szennyvizek mindenkor és minden időben a kivánt sikerrel legyenek ártalmatlanná tehetők s hogy a sikert váratlan körülmények ne befolyásolhassák. Bármilyen egyszerű is a válasz a megadott formában, a terület nagyságának megválasztása még sem könnyű feladat, mert száz és ezer körülmény befolyásolja. Hogy a különböző körülményeket kellőképen és érdemük szerint számba vehessük, állítsuk őket először sorrendbe. A sorrend a következő : 1. Az ivó és ipari vízfogyasztás nagysága, a csapadék-viszonyok, a lefolyásra kerülő víz mennyisége, a csatornázás módja (úsztató, különválasztó, vagy vegyes rendszerű csatornázás). A köztisztaság. 2. A talaj fizikai és geológiai viszonyai. 3. A tisztítás szükséges mértéke. 4. A gazdasági hasznosítás módja és határai. Mindenek előtt világos, hogy minél nagyobb a fejenkénti és naponkénti vízfogyasztás, vagyis minél nagyobb a lakosságban a tisztaság iránti érzék, a felhasznált víz annál kevésbbé lèsz beszennyezve s az ártalmatlanná tétel bizonyos körülmények között könnyebben történik. Általánosan azonban nem lehet kimondani, hogy a kevésbbé beszennyezett víz aránylag csekélyebb területet igényel, mert a területnagyságra nemcsak a szennyezés mértékének, hanem a talaj tulajdonságainak és a gazdasági kihasználásnak is jelentékeny befolyása van, azért ennek a körülménynek elbírálásánál nagyon nyilt szemmel és nagy meggondolással kell eljárnunk. A szennyezés relativ mennyiségének szerintem a legnagyobb befolyása akkor van, ha a talaj a tisztításra kevéssé alkalmas természetű s a gazdasági kihasználás lehetőleg intenzív. Ennek oka a későbbiekből nyilvánvaló lesz. A fejenként és naponként fogyasztott víz mennyisége szabja meg az ipari vizekkel egyetemben a csatornák úgynevezett száraz folyását, vagyis azt a víztömeget, mely teljesen csapadékmentes időben a csatornákban lefolyásra kerül. Ha tehát csak eme vizek ártalmatlanná tételéről van szó, akkor a terület nagyságának megállapítása aránylag egyszerűbb feladattá lesz. Egészen másként áll azonban a dolog, ha a csatornák nem csak házi vizet, hanem csapadékvizeket is vezetnek le, mely esetben csökken ugyan a szennyezés relativ nagysága, de aránytalanul emelkedik a víz tömege s vele együtt emelkednie kell a berendezendő területnek is és pedig annál inkább, minél gyakrabban lép fel jelentékeny csapadék és minél kevésbbé bocsátható a csatornalé az élő vízfolyásokba. A fejenként és naponként felhasználásra kerülő víz az ipari vizek figyelembe vétele nélkül meglehetős tág határok között váltakozik. Minél nagyobb a fogyasztók átlagos intelligencziája és minél szabadabb a víz felhasználása, a fogyasztott mennyiség annál nagyobb s fordítva. A víznek mérőórák szerint való fogyasztása esetén a kellő fokú tisztaság és mindennemű modern kényelem fennforgása esetén a vízfogyasztás nem szokott túlnagy lenni. így német tudósok és szakemberek pontos megfigyelései szerint a tisztán házi czélokra való vízfogyasztás 35 —51 liter között vehető naponként fel, mely azonban rögtön emelendő akkor, ha a vízfogyasztás kissé szabadjára van hagyva. Az ilyen czímen szükséges