Vízügyi Közlemények, 1903 (17. füzet)

Következtetések. Új öntözések tervezése, berendezése és kezelése

Ill tenni. Sajnos azonban, ez nem áll s a folyóvizek ebbeli tulajdonsága bizony eléggé szűk határok közé van szorítva. Megvan az öntisztító hatás, de csak mérsékelten. Ez természetes is, mert ha tekintetbe vesszük, hogy az öntisztítás folyamata részint oxidáczióból, részint pedig az oxigén jelenlétét megkövetelő mikroorganizmusok életműködésének hatásából áll, úgy könnyen belátható, hogy az öntisztítás csakhamar kimerülhet, miután a víz csakhamar elveszítheti oxigéntartalmát. A regenerálás pedig csak hosszú folyás után, alkalmas viszonyok között, esetleg csakis 60—80 kilométer út után történik meg. Különös figyelmet érdemel a lassú megtisztulás akkor, ha fertőző betegségek csirái kerültek a vizbe. Erre például csupán a mi hatalmas Dunánkat említem meg, mely már nem egyszer volt a kolera tovább terjesztője. A vizek lassú öntisztulásának árát a közegészség mellett — mint már említettem — leginkább megadja a halászat. Erre talán legeklatánsabb példa a Fertő-tó, mely majdnem a legutóbbi időkig a félszerfalvi, cziníalvi, nagy-czenki és petőházi czukorgyárak szennyvizei mellett Sopron város csatornalevét is magába fogadta, minek következtében valaha gazdag halászata alaposan tönkre is ment. Különös fontosságú e kérdés hazai viszonyaink között, ha nagyobb városaink jelentékeny része alig számba vehető vízfolyások mellett fekszik. A közegészség és a halászat ezek szerint a legnagyobb határozottsággal megköveteli a vízfolyásoknak a beszennyezéstől való megóvását. Ha azonban a városi szennyvizek megtisztítása szükséges, úgy elsőrangú kérdés, vájjon a rendelkezésre álló tisztító módok között az adott esetben, melyik a legmegfelelőbb, melyik az, mely az elkerülhetetlen nagy befektetés mellett nemcsak költséget igényel, hanem hasznot is hajt? Végig tekintve a különböző módszerek során, azt hiszem, egyik sem vetekedhetik a talajcsövezéssel kapcsolatos öntözéssel. A dolgok mai állása mellett ez az egyedüli mód, mely a szennyet tökéletesen ártalmatlanná teszi a benne lévő esetleges fertőző csirákkal egyetemben s olyan eredményt biztosít, melylyel a többi módszerek nem dicsekedhetnek, mert a szennyben rejlő hatalmas mennyiségű trágyázó anyagokat a mezőgazdaság czéljaira hasznothajtóvá teszi. Lehetnek egyes esetek, mikor a rendelkezésre álló terület csekélysége a víznek más mód szerint való előzetes megtisztítását teszi szükségessé, pl. az oxidáló módszer alkalmazását, erre azonban szerencsés hazai viszonyaink között nagyon ritkán kerülhet sor. Ha azonban ez a módszer volna mégis alkalmazandó, az öntözés, mint czélszerű kiegészítés, ottan is sikerrel űzhető (eltekintve a káli pótlásának szükségétől) s az öntözés a legegyszerűbb mód arra, hogy a vízben tartalmazott csirákat hasznot hajtóan ártalmatlanokká tegye. A vegyi tisztító módokat nem is akarom felemlíteni, mivel rendkívül költségesek. Az öntöző-telepek berendezésénél először is tisztában kell lennünk, melyik az öntözésre legalkalmasabb talaj és a kevésbbé jó talajok közül melyiknek adjuk az elsőbbséget ? A bevezetésben kimutattam, hogy a homok és kevés agyaggal, vagy humuszszal elegyes homoktalajok a tisztítás folyamatát leginkább biztosítják, mert e talajoknál vannak meg leginkább a legjobb tisztítási előfeltételek : a legjobb szellőzés, a levegőnek a talajba való könnyű bejuthatása, a nagy vízáteresztő képesség mellett a hajcsöves nedvességig való gyors viztelenedés és vele együtt minden szükséges követelmény.