Vízügyi Közlemények, 1903 (17. füzet)

A városi szennyvizek gazdasági kezelése

109a az ottani bérlő spárgáit második kézből adatja el idegen czégér alatt a piaczon és nagyon kapósak. így az a meggyőződésem, — bár nem közvetetlen hallomásból tudom, — hogy a plötzenseei telep bérlője sem saját, hanem más neve alatt árusítja Berlinben terményeit, mert eredetüket tanácsos elhallgatni. Nem baj a termelt fűnek túl nedvdús volta sem, mert kitűnő takarmány, s azt hiszem zsombolyozással, vagy hasonló módon éppen úgy eltehető, mint a nedvdús csalamádé. Nem kifogásolható az sem, hogy pl. a len és kender nem sikerül jól és túlbujasága folytán szála alig van, mert egyszerűen nem kell olyant termelni, a mi nem válik be. Nem lehet a termények tartóssága ellen sem kifogást emelni, mert az uborka, káposzta, kalarábé, takarmányrépa, murok, burgonya éppen olyan jól eláll, mintha rendes gazdaságból eredne. Mielőtt azonban az öntözött gazdaságoknak gazdasági szempontból való méltatását elhagynám, még két dologról kell megemlékeznem. Ezek egyike, hogy lehet-e a talajcsövekből kifolyó vizet ismételten és haszonnal öntözésre felhasználni, másika pedig, hogy nem volna-e czélszerű a városi szennyvizeket az öntözésre való felhasználás előtt alapos derítésnek alávetni ? Az első kérdésre nagyon könnyű a válasz, mert nem kell egyebet tenni, mint a talajcsővizek elemzését megtekinteni. A berlini öntözés talajcsöveiből kifolyó víz minden köbméterében (csakis a szántók és rétek vizét véve alapul) 0'03945 kg. nitrogén, 0'00155 kg. foszforsav és 0*0247 kg. káli van, vagyis egymáshoz való viszonyuk 10 : 0 "393 : 6 • 26. Ha tehát egy hektár rétet talajcsővizzel csak egyetlen egyszer 15 cm.-re elárasztunk, akkor 59*17 kg. nitrogént, 2* 42 kg. foszforsavat, 37'05 kg. kálit viszünk rája. Ugyanígy számítva most már a többi trágyaanyagokkal, a fentieken kivül minden hektár rét még 131*1 kg. kénsavat, a breslaui eredmények szerint 139*2 kg. meszet és 33*9 magnéziát kap, vagyis három elárasztás, vagy ennek megfelelő csörgedeztetés a legnagyobb réttermés nitrogénszükségletét teljesen, foszforsav- és káliszükségletét csekély részben, egyéb szükségletét pedig feleslegesen fedezi, bizonyságul szolgálván arra, hogy a talajcsővizekkel való rétöntözés a foszforsav- és káliszükséglet egyéb módon való kiegészítése mellett kitűnő eredményekre vezethet. Hasonlítsuk most már ezzel össze a Nilus vizének trágyázó képességét. Dr. Léthébynek az 1874-iki Nilus árvizekor végezett elemzései szerint a Nilus vizében oldott és lebegő állapotban köbméterenkint 0'000191 kg. nitrogén, 0*01155 kg. foszforsav, 0*03432 kg. káli, 0*02195 kg. kénsav, 0*05082 kg. mész és 0'01208 kg. magnézia van, vagyis 1 hektárnak 1500 m

3-rel való egyszeri elárasztásnál a talaj 0*287 kg. nitrogént, 17*325 kg. foszforsavat, 51*48 kg. kálit, 32*925 kg. kénsavat, 76*23 kg. meszet és 18*12 kg. magnéziát kap. Összevetve most már az eredményeket, kitűnik, miszerint a szennyvízöntözésnél nyert talajcsővízben 206-szor annyi nitrogén, 7'18-szor kevesebb foszforsav, l*39-szer kevesebb káli, 3'99-szer annyi kénsav, l*83-szor annyi mész és l*87-szer annyi magnézia van, mint a mennyit a Nilus vize oldott és lebegő állapotban tartalmaz, nem szólva a talajcsővíznek aránytalanul magasabb klórés nátrontartalmáról. A fenti adatok kiegészítéséül még hozzáteszem, miszerint a Nilus vizében lévő foszforsav teljesen, a káli harmada, a mész harmada, a magnézia több mint harmada lebegő állapotban, vagyis mint káli és foszforsav