Vízügyi Közlemények, 1903 (17. füzet)

A városi szennyvizek gazdasági kezelése

108a szemben indokolatlan ellenszenvet tanúsít, míg ha sok kis bérlőt alkalmazunk, velük sok fogyasztó kerül a helyszínére s a közönség előítélete mintegy magától megszűnik. Liegnitz városa az említettek tudatában mindjárt kezdetben abból a felfogásból indult ki, hogy hasznot csak úgy érhet el, ha a kis embereket vonja a maga körébe. Ennek a czélnak az elérése pedig sok pénzbe került, mert bár a breslaui öntözés nem messze van Liegnitztől, a gazdák és a parasztok mégsem ismerték s egyelőre húzódoztak tőle. Mit tett hát a város ? Az első évben kiadta a berendezett terület morgenját 2 márkáért, tehát hektárját 8 márkáért s a mit még ilyen árért sem tudott kiadni, azt maga kezelte és a terményeket olcsó pénzért eladta. így a város egy-egy fűkaszálásért morgenonként 2—10 márkával is beérte. Hogy pedig a termelt uborkák tartósságáról meggyőzze a közönséget (Liegnitz nagy uborkatermelő-vidék), savanyítva, eczetben, mustárban eltett uborkáit bizottságilag kezeltette s vizsgáltatta meg. A siker ilyen módon nem is maradt el, mert az első évben (1894) a fűkaszálásból már 30—45 márkát is kapott morgenonként és a következő évben már átlag 10 — 15 márkáért adott bérbe egy morgent, tehát 40 márkáért egy hektárt. Ennyire fejlődvén a dolog, hogy a város a bérlőket magának biztosítsa, az 1895-ben volt bérlőkkel már . 3 éves szerződéseket kötött oly módon, hogy a bér az első évben 20, a másodikban 25, a harmadikban 25 márka legyen morgenonként a jobb természetű talajon és 5 márkával kevesebb a rosszabb talajon. Ekkor még a terület jó része önkezelés alatt állott. A belépő új bérlők 1896-ban már 35 s a későbbi években még többet fizettek morgenonként haszonbér fejében s a város reméli, hogy a morgenonkénti haszonbér a legrövidebb idő alatt el fogja érni a 60—100 márkát, vagyis hektáronként a 240—400 márkát? tehát oly árt, mely csakis a legintenzívebb kertészet mellett érhető el. Ez idő szerint a morgenonkénti átlag 30 márka körül van. A város legutóbb az összes Rieselfeldeket 4 osztályba sorozta, a szerint állapítván meg a haszonbért, a mint a talaj jobb vagy kevésbé jó termő s a lejárt bérleteknél a terület állását megbecsülvén, megállapítják a fizetendő haszonbért, melynek elfogadására a régi bérlőnek 14 napig elsőbbségi joga van. Ha ezen időn belül nem fogadja el az ajánlatot, akkor mindig van annyi új bérlő előjegyezve, hogy egy talpalatnyi terület sem marad gazdátlanul. A vázolt eljárás mint látható, áldozatot követelt ugyan, de meg is termi a maga gyümölcsét. A szegénynek alkalma van gazdagodni, házat, birtokot szerezni s így az ottani vidék jólétét emelni. Magam láttam az öntözött birtok mellett olyan parasztudvarokat, melyek új és szép voltukkal hirdetik gazdájuknak az utóbbi időben történt vagyonosodását. Kérdés azonban, hogy lehet-e ezt az eljárást nagyban is követni? Erre megjegyzem, hogy nem a fogyasztó közönség teremti meg az iparczikkeket, hanem fordítva ; ha valamely iparczikk, vagy termény megfelel a fogyasztás feltételeinek, akkor fogyasztják is. Már pedig a szennyvízzel való öntözés terményei kifogástalanok mindenféle tekintetben s eredetüket semmiféle gyanús illattal sem árulják el ; bár rájuk fogják, hogy a túlüdeség folytán a kerti veteményeknek semmi ízük sincsen, de hogy ez valóságos ráfogás, volt alkalmam meggyőződni róla, mert mind nyersen, mind elkészített állapotban többször megízleltem őket. Breslauban pl.