Vízügyi Közlemények, 1903 (17. füzet)
A városi szennyvizek tisztítása
13 a filtrátumban minden egyes esetben több salétromsavat találtak, mint a mennyit az eredeti szennyvíz tartalmazott, ez eléggé bizonyítja a nitrogéntartalmú szerves vegyületek átalakulását. Sokkal tökéletesebbek a homokszűrőknél a földszűrők, melyekre ez alkalommal bővebben nem terjeszkedem ki, mert mintegy átmenetet képeznek a talajcsövezéssel kapcsolatos öntözés útján való tisztogatáshoz, s így a hatás módja a legfőbb vonásokban tekintve az említettekével azonos és az összefüggés a kétféle eljárás között a később előadandókból világosan ki fog tiinni. Áttérve ezek után jelentésem főtárgyára a szennyvizeknek öntözés útján való tisztogatására, reá vonatkozólag meg kell említenem, hogy részleteibe is mélyebben bele kell bocsátkoznom, miután a talán még terjengős színezetű aprólékosságok, is a legtöbb esetben egyedül alkalmasak arra, hogy a módszernek hatásáról és lényegéről tiszta képet szerezhessünk. A mi a szennyvizeknek öntözés útján való tisztítását illeti, fel kell említenem, miszerint annak két módja ismeretes : a szoros értelemben vett öntözés és a talajcsövezéssel kapcsolatos öntözés. Az egyszerű öntözésre vonatkozólag elég lesz annyit felemlítenem, hogy a lebegő részeket visszatartja ugyan, de az oldott anyagokat jóval csekélyebb fokban teszi ártalmatlanná, s a szennyvíz ammoniáktartalmának х/з—Ve része átmegy a csurgalék vízbe. A szerves anyagok ártalmatlanná tétele ez esetben főként annak tulajdonítható, hogy a talajból és a levegőből elvont oxigén oxidálja és részben a növényzet felhasználja őket. Az erre vonatkozólag végzett pontos és beható kísérletek ugyanis kétségtelenül igazolják, hogy a tisztított szennyvíznek sokkal nagyobb oxigéntartalma van, mint a tisztítatlannak s hogy a rothadásképes anyagok x/ 1 0— x/ 6 részszel megfogyatkoznak s velük együtt fogy az ammoniáktartalom is. Mi sem természetesebb azonban, mint az, hogy a közönséges öntözés mellett a szennyvizek egy része a talajba leszivárog. Ha tehát az öntözés hatását elő akarjuk mozdítani, okvetlenül szükséges arról is gondoskodnunk, hogy az ilyen módon leszálló vizeket felfogjuk s ezzel a talajvizek megfertőzését lehetőleg elkerülvén, egyúttal olyan viszonyokat is teremtsünk, melyek a szennyvizek tisztítását a leghatékonyabban befolyásolják. Kérdés azonban, miben áll voltaképen a talajnak ezen tisztító hatása ? A tisztító hatást korábban kizárólag abban látták a tudósok, hogy a talaj a szennyvíz káros alkotórészeit abszorbeálja. Az abszorbció hatása azonban regenerálás nélkül csak mérsékelt lehet, mert bár minden talaj képes ugyan bizonyos anyagokat magában visszatartani, de ha folyton újabb és újabb tömegben vezetjük rája, végre is beáll a telítettség, mikor a talaj abszorbeáló képessége kimerül s hiába vezetjük a vizet többé reá, hatását már nem nyilváníthatja, így pl. képes a talaj kloridokat, nitrátokat, szulfátokat s talán fokozottabb mértékben nitrogént, ammoniákot, foszfátokat, kálisókat stb. visszatartani. A felszíni tapadás és elnyelés tüneményével megmagyarázható megtisztulás, szántóknál és humusznál még steril állapotban is jelentkezik. Az abszorbció tüneménye mellett természetszerűleg a kémiai lekötés folyamatai is szerepet játszanak, s a hatás általában véve annál jelentékenyebb, minél finomabb lyukacsú a talaj.
