Vízügyi Közlemények, 1903 (17. füzet)
A városi szennyvizek tisztítása
и Régebben, mint már említém, a talaj szűrő hatását egyedül az abszorbcióban keresték, midőn azonban erre vonatkozólag pontos kísérleteket végeztek, a theoria tarthatatlansága csakhamar nyilvánvaló lett. Beigazolódott mindenekelőtt, hogy a sovány talaj jobban szűr, mint a növényi élethez szükséges anyagokban gazdag, s hogy a homokos talajon végzett kísérleti eredmények szerint a mész, magnézium, káli, nátrium, klór, salétromsav, kénsav legjobban tartódnak vissza nyáron és főként augusztusban, legkevésbé pedig a téli hónapokban. Látván ezeket az eltéréseket, le kellett tenni arról, hogy a tisztítóhatást egyedül az abszorbcióban keressék s miután a nyári hónapok azok, melyekben a talajt vegetáció borítja, közelfekvő gondolat volt a hatást az elnyelés és lekötés mellett a vegetációnak tulajdonítani, mely annál jobban vonja el az ásványi anyagokat, minél nagyobb szüksége van reá. Mindezek alapján König azt következtette, hogy csupán a kálium, ammóniák és foszforsav abszorbciójáról lehet csak jogosaitan beszélni, s mindazoknál a talajoknál, melyek kevés abszorbcióképes anyagot : mint humuszt, zeolithokat, sesquioxidokat tartalmaznak —- amilyen a tiszta homoktalaj — ezen hatás alig számbavehető. Bár az említett elméletek az ásványi anyagok megfogyatkozásának kellő magyarázatát adták, nem magyarázták meg egyúttal a szerves anyagok nagy mérvű csökkenését és nem elégítették ki hosszabb ideig a kutató emberi elmét. A magyarázat azonban csak akkor került meg, mikor a mikroorganizmusokkal és a talajjal való kapcsolatukkal, ottani életfeltételeikkel kezdettek behatóan foglalkozni. Régen megfigyelt tény volt ugyanis, hogy a talaj — bár a legintenzívebb szennyezésnek volt kitéve — időfolyamán feldolgozta a beléje kerülő szerves anyagot s mintegy eltűnt belőle. Ezt a tüneményt kapcsolatban a víznél észlelttel, a talaj öntisztító ereje hatásának mondották, mely működés olyan tökéletes, hogy kellő nagyságú területeknél a szerves anyagok felhalmozódásától tartani éppenséggel nem kell. A talaj ezen öntisztító hatását a már említetteken kívül első sorban a benne felhalmozódó oxigénnek tulajdonították, azonban csakhamar rájöttek, hogy leglényegesebb szerep a mikroorganizmusoknak, gombáknak jut, miután az ez irányban végzett kísérletek eredménye szerint a szerves szennyezés megfogyatkozása teljesen steril talajnál majdnem egészen kimarad. Nem tagadható természetesen, hogy szerepet játszik az öntisztító hatásnál a talaj és levegő oxigénje is, de szerepe főként csak abban áll, hogy a mikroorganizmusok egyik életfeltételét képezi, illetve fejlődésükhöz szükséges viszonyokat teljessé teszi. Legjobban bizonyítja ezt azon körülmény, hogy a mikroorganizmusok hatásukat még akkor is nyilvánítják, mikor a talajban lévő oxigén a megtisztulás előidézéséhez teljességgel elégtelen volna. A mikroorganizmusok azok, melyek a szerves anyagokat szénsavvá és vízzé bontják szét, nekik tulajdonítható a szennyvízben lévő nitrogénnek salétromossavvá, utóbb salétromsavvá való átdolgozása. Mintegy közbevetőleg kell itten megemlítenem, hogy tanulmányutam alkalmával több kiváló szakemberrel értekezve, némelyikük kezd a biologikus jelenségek mellőzésével a levegőből a talajba kerülő oxigénnek főfontosságot tulajdonítani s ebbeli nézetüknek már a szakirodalomban is kifejezést adnak. Hogy mennyire felel meg ezen felfogás a valóságnak, arra pozitív adatok még nin-
