Vízügyi Közlemények, 1903 (17. füzet)
A városi szennyvizek tisztítása
82 milyen nagy is azonban a vízfogyasztás, a fogház környéke nincs rendes csatornázással ellátva s a naponként keletkező szennyvíz elhelyezése nagy gondot okozott és már 25 évvel ezelőtt arra kényszerítette az igazságügyi kormányt, hogy a vizek ártalmatlanná tételéről gondoskodjék. Az ártalmatlanná tétel módjára nézve kétség nem foroghatott fenn, mert a telep egész környéke tiszta és vastag rétegű homoktalaj s mintegy magától kínálkozott az öntözésre. Mintán azonban az ilyen telepek állami kezelése rendesen nehézkes szokott lenni, olyan vállalkozót kerestek, a ki hajlandónak mutatkozott kezdetben csekély, később valamivel nagyobb haszonbér fizetése mellett a fogház körül rendelkezésére bocsátott és két darabból álló összesen (2'5—5"5) 8 ha. terjedelmű, részben sík és részben hullámos területnek öntözésre való berendezésére. A bérlőnek Thiel L.-nek ezenfelül biztosították azt a jogot, hogy napi 60 pfennig bér mellett a fogházból kellő felügyelet mellett dolgozó annyi rabot kaphat, a mennyire csak szüksége van. A szerződés alapján a bérlő a területet 1/ 4— х/ 5 morgen nagyságú, lehetőleg vízszintes parczellákra osztotta be, melyek egymástól csekély magasságú és mint" egy 1 m. széles töltésekkel vannak elválasztva. A parczellák lépcsőzetesen követik egymást s elválasztó töltéseik úgy vannak elrendezve, hogy a szennyvíz minden egyes parczellára rávezethető s a parczella, vagy pedig a benne készített ágyak áztathatok. A vízbevezetés a négyszögalakú parczelláknak mindig a közepén történik s onnét osztják el a vizet a szükségnek megfelelően. A terület nincsen talajcsövezve. Bármily kicsiny az öntözött terület, jövedelme mégis rendkívül nagy, mert a bérlő a lehető legintenzívebb mű- és konyhakertészetet űzi, melyben a fogyasztó nagy város közelsége és a munkaerő olcsósága rendkívüli előnyére van. Az ottani gazdaság jellemzésére megemlítendőnek tartom, hogy melegházzal van összekötve (a melegházakban is öntöznek) s átlagban minden talpalatnyi művelt teret évenkint háromszor használnak ki. Saláta, kalarábé, spenót, kel stb. egymást váltják fel a lehető legváltozatosabb sorrendben s a kerti zöldségek mellett ott találja az ember az elválasztó töltéseken a buján termő egrest ribizkét, bokraik alatt az epret, mellettük ismét a legközönségesebb egyszerű árvácskától felfelé a virágok legelsejét, a rózsát, más helyeken a cseresznye és meggy kivételével a gyümölcsfákat stb. Van ott minden, a mit az említettek kivételével kert csak produkálhat s bár merre tekintsünk is, mindenütt a legnagyobb bujasággal, Ínycsiklandó gyümölcsökkel, illatos virágokkal találkozunk. A terméseredmények jellemzésére elegendő megemlítenem, hogy ottlétemkor, 1899. julius elején már a második termés saláta fogyott el s hogy az első rózsák nyílása márczius legelejére esik, mikor Berlinben egy tuczat rózsa 8 márkáért értékesíthető. A rózsák évenkint háromszor nyílnak. A telepre kerülő vízre vonatkozólag a már közölt adatokon kívül egyebeket nem kaphattam, belőlük azonban kitűnik, hogy az összesen 8 hektárnyi terület évi átlagos elárasztása 4'162 m. vagyis minden hektárnyi terület évenkint 41.062 m 3 szennyvizet kap. De milyen szennyvizet? A fejenkénti és naponkénti 600 liter fogyasztás mellett a víz trágyázó anyagokban minden esetre nagyon szegény, hiszen nagy városokban úsztató rendszer mellett 120 liter átlagosan elhelyezendő szennyvíz normálisnak tekinthető s itt ötszöröse van jelen, vagyis még a leggondosabb tisztaság mellett is a víz csak 1/ 6 rész annyi szennyet és vele együtt táplálóanyagot tartalmaz, mint a városok vizei.
