Vízügyi Közlemények, 1902 (16. füzet)
II. Dauscher Miklós kir. főmérnök jelentése külföldi tanulmányútjáról
22 Milánó város csatornázása és a marciták. Ezen, az utolsó években oly hatalmasan fellendült város csatornázásának első nyomait a városi tanács 1868-ik évi előterjesztéséből olvassuk; e csatornázás azonban csak a város középpontjának föutczáira terjeszkedett ki. Itt is csupán csak az utczai vizek elvezetésére szolgáló kisméretű föld alatti vezetékekről van szó. Az út felszíne alatt 35 cmnyi mélységben 0'25—0'60 méter szélességű, 035—0'70 méter belsővilágú, kővel fedett, falazott csatornák voltak ezek, melyek azonban mind egészségügyi; mind tisztasági szempontokból csakhamar elégteleneknek bizonyultak és ezen körülmény mintegy intelmül szolgált a városi műszaki szolgálatnak, újabb tanulmányok tételére. 1868—78. években, mintegy 3774 méter hosszúságban létesített újabb csatornák már tojásszelvényt nyertek és már a házi vizeket is befogadták. Az akkori feljegyzések szerint 1 fm. ily csatorna, melynek 30 cm. falvastagság és 2-0 méter magasság mellett 1.50 méter átmérőjű belső vil ága volt, 142.50 1.-ba került úgy, hogy az említett évtizedben létesített ily csatornák 532,230 lirába kerültek. Mindezen csatornák azonban előre meghatározott terv nélkül kerültek kivitelre. Csak miután Németországban 1867- ben Frankfurt, 1869-ben Danzig, 1874-ben Berlin és 1878-ban Boroszló városok csatornázásai kivitelre jutottak, estek gondolkozóba az intéző körök, hogy városuk csatorna-kérdésével komolyan és czéltudatosan foglalkozzanak. A sindaco választotta bizottságnak erre a dologra vonatkozó 1886. évi jelentése és előterjesztése előrebocsátja, hogy «Milánóban a mezőgazdaságnak és mérnöki tudománynak a szennyvizek elvezetésénél nem kell másról gondoskodnia, mint hogy a csatornákat felhasználhatásukra tekintettel helyesen vonalozzák és hogy elrendezésük olcsó legyen; mert nemcsak, hogy oly területtel rendelkezik, a mely még egy többszörösen megnagyobbodható város hulladékait is könnyen megemésztheti, de tekintettel az uralkodó gazdasági rendszerre is kétségtelen, hogy egyáltalában nincsen szükség valamely újítás behozatalának tanulmányozására, vagy éppen megkísérlésére.» Tekintve továbbá azt, hogy a marciták müvelésével a szennyvizek feldolgozása az egész éven át és bármely évszakban megtörténhetik; az egészségügyi siker biztosítottnak tekinthető nemcsak a városra nézve, mely a fekáliákat szolgáltatja, hanem a vidékre is, a hova kiviszik őket. Az úsztató csatornázó rendszer mellett törve lándzsát és a városnak három nagy kiömlés-zónára (Vettabia, Lambro és Redefossi befogadókkal) való [felosztását javasolva, a készítendő csatornázó tervnek következő két alapfeltételét állította fel:
